Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. 187 tartozások közé, melyeket a kamat legmagasabb összegébe be kell számítani. Az 1877. évi VIII. tcz. 4. §-ában foglalt az a rendelkezés tehát, hogy a biró 8%-nál magasabb kamatot meg nem állapithat, nem állhat útjában annak, hogy a szerződésileg kikötött storno-dij a kamatra és egyéb mellékjárulékokra való tekintet nélkül megítéltessék. Mindezeknél fogva a rendelkező rész értelmében kellett határozni. Magától értetődik, hogy ez a döntvény nem érinti azt a kérdést, hogy adott esetben a storno-dij, ennek tulmagas voltánál fogva esetleg mérsékelhető-e? Kelt Budapesten, a m. kir. Curia I. jogegységi tanácsának 1913. évi május hó 19. napján tartott ülésében. Hitelesíttetett a m. kir. Curia I. jogegységi tanácsának 1913. évi május hó 26-ik napján tartott ülésében. ¥ * = V. ö. Dtár uj f. X. 400., III. f. XVI. 114., Magánjogi Dtár II. 29., 113., III. 144., VI. 36., VII. 40., továbbá Hiteljogi Dtár II. 178. sz. esetekkel és jegyzeteikkel. 130. Nem a sorrendi végzés kihirdetésekor nyomban bejelentett, hanem később beadott felfolyamodás alapján a sorrendi végzés felül nem bírálható. (Curia 1913 márczius 17. 6335/912. sz. a. V. p. t.) A kir. Curia: Az első- és másodbiróság végzéseit megsemmisíti. Indokok: Az A. L. elleni végrehajtási eljárásokban a végrehajtatok lefoglalták A. L. azon követelését, melyet K. S.-al szemben érvényesített. A törvényszék előtt folyamatba tett perben, végrehajtást szenvedő a pert megnyervén K. S. a marasztalási öszszeget letétbe helyezte, s a törvényszék a letétet átutalta a p—i járásbírósághoz kifejezetten «a kielégítési sorrend megállapítása* czéljából. Kétségtelen tehát, hogy a jelen ügyben a végrehajtási törvény 118., 119. §-aiban előirt eljárási szabályok a mérvadók. A másodbiróságnak 5348/911. sz. végzésében megállapítottan K. S. ügyvéd a sorrendi tárgyalásra megidéztetett s megbízottja a tárgyalási jegyzőkönyvet is aláirta, téves azonban a