Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. 185 életbeléptetése után a törvényhozás a kamat korlátozását szükségesnek találván: keletkeztek az 1877. évi VIII. és az 1883. évi XXV. tczikkek. Ezek a törvények a követelhető és megítélhető legmagasabb kamatot nyolcz százalékban állapítván meg: ezzel szemben hosszabb lejáratú kölcsönöknél arra az esetre, ha a kölcsön a kikötött idő előtt visszafizettetik, a visszafizetéskor esedékes kártalanítási (storno) dij köttetik ki. Ez a kártalanítási díj az egyéb járulékokkal együtt a legtöbb esetben nyolcz százalékot meghaladván, abban a kérdésben, hogy a kártalanítási dij a tőke nyolcz százalékán felül is jogszerűen követelhető és megitélhető-e? ellentétes elvi alapokon nyugvó határozatok keletkeztek. Azt a kérdést, hogy a kölcsönösszeg után a bíróságok minő járulékokat és mily mérvben Ítélhetnek meg, hazai jogunkban az 1877. évi VIII. tcz., illetőleg ennek az 1883. évi XXV. tcz. 21. §-ával hatályában fentartott 2. és 4. §-a szabályozza. Az 1877. évi VIII. tcz., mint az czimében is kifejezésre van juttatva, az 1868. évi XXXI. tcz. módosítását lárgyazza, ez utóbb hivatkozott törvény pedig az uzsoratörvények eltörléséről intézkedik, még pedig akként, hogy régebbi törvényeinkkel (az 1715. évi LI. tcz.; az 1723. évi CXX. tcz., az 1802. évi XXI. tcz.) ellentétben, a szerződéses kamatlábra vonatkozóan fennállott korlátozást megszüntette és megengedte, hogy a kamatlábat a szerződő felek Írásbeli szerződéssel tetszésük szerint állapithatják meg. Ezt az intézkedést módosította az 1877. évi VIII. tcz. 4. §-ában foglalt azzal a rendelkezéssel, hogy a biró nyolcz százaléknál magasabb kamatot meg nem ítélhet. Ezeknek az egybevetéséből nyilvánvaló, hogy a törvényhozás az 1877. évi VIII. tcz. megalkotásával azt a közgazdasági és szocziális érdeket kívánta megóvni, hogy a kölcsönvevő a kölcsönbe adott összeg fejében a kölcsönadó által kizsákmányolható ne legyen, és hogy a kölcsönadó birói segéllyel ne juthasson a kölcsönadott összegért nagyobb haszonhoz, mint amenynyit a törvényhozás a szeme előtt lebegett czél érdekében kamat fejében szedni törvényileg megengedhetőnek talál. Nyilván ezt a czélt szolgálja az 1877. évi VIII. tcz. 2. §-a is, amennyiben akként rendelkezik, hogy kamat alatt nemcsak a pénzben fizetendő minden melléktartozás értetik, hanem bármely dolog vagy haszon, melynek adására vagy teljesítésére az adós a hitelező részére a tőke visszafizetésen kívül kötelezettséget vállal, és hogy a kamatnak nyolcz százalékban meghatározott legmagasabb összegébe a kötbér, üzleti dij, megtérítési összeg és mindennemű melléktartozás beszámítandó. A most idézett törvény 2. és 4. §-ának egybevetéséből, a