Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)
Magánjogi Döntvénytár. 171 Minthogy pedig a házasság megszűnésekor fennálló adósság •elsősorban a szerzeményi vagyon terhére számítandó, erre tekintettel pedig a közszerzemény tárgyául szolgálható tiszta szerzeményi vagyona örökhagyónak nem volt: nincs jogos alapja a felperesek ama keresetének, mellyel az ingatlanoknak egy részét az anyjuk közszerzeméirve czimén követelik. (1912. jun. 3. 5408/911. sz. a.) A kir. Ouria: A másodbiróság Ítéletét indokaiból helybenhagyja. * * = V. ö. Magánjogi Dtár IV. 110., 134., V. 111., VI. 23., 211. sz. esetekkel és jegyzeteikkel. 117. Oly szerződés, mellyel az egyik fél vagyoni •előnyt igér, vagy ad, a másik fél pedig azt a maga, vagy harmadik személy részére kiköti, vagy elfogadja azért, hogy a maga, vagy harmadik személy illetéktelen befolyását a hatóságoknál, a vagyoni előnyt igérő vagy nyújtó fél érdekében és javára felhasználja, mint a jó erkölcsökbe ütköző ügylet Jogvédelemben nem részesülhet s abból bíróilag érvényesíthető kötelem nem származik. Nem a befolyás felhasználásának és gyakorlásának üzletszerűen való megfizetése, hanem egyáltalában annak megfizetése {díjazása) okozza az efféle ügylet erkölcsi fogyatkozását. Ilyen ügylet díjazás kikötése dohánynagyáruda kijárásáért. (Curia 1913 február 19. 2871/912. sz. a. VIII. p. t.) A budapesti kir. törvényszék: A keresetet elutasítja. Indokok: Az A) a. szerint L. J. a felperes által neki átadott 10,000 K-t a felperesnek csak azon esetre tartozott visszaszolgáltatni, ha felperes és neje a belvárosi nagy dohányáruda jogát meg nem kapnák. Már ebből megállapítható, hogy L. J.-nek a 10,000 K nem pasztán őrizetre letétként adatott át, rnit megerősít az is, hogy L. a hozzájuttatott 10,000 K-t a feltétel be nem következte esetén felperesnek 4% kamattal tartozott volna visszafizetni, miből