Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

17-2 Magánjogi Döntvénytár. következik, hogy L. a 10,000 K-t szabadon használhatta s csak esetleges visszafizetési kötelezettsége állott volna fenn. Az okirat szerint ugyan a feltétel bekövetkezte, a dohányáruda jogának megszerzése esetén sem tarthatta meg L. az egyébként általa szabadon felhasználhatott 10.000 K-t, hanem ez esetben K. F.-nek tartozott volna visszafizetni, azonban ennek már kamatmentesen. Már pedig, ha csak letétbe vette volna L. a 10,000 K-t, akkor semmi elfogadható jogi indoka nem lenne annak, hogy a feltétel be nem következte esetén a felperesnek kamattal, mig elleuben a feltétel bekövetkezte esetén K.-nak kamatmentesen térítse \issza. Viszont ha felhasználhatta, akkor meg nincs elfogadható indoka annak, hogy K.-nak már kamatot ne fizessen. Ebből a feltétel be vagy be nem következte szerint személyileg megkülönböztetett visszafizetési és kamatfizetési kötelezettség megállapításából is az következik, hogy a L kezéhez juttatott 10 000 K nem letétként őrizetül adatolt, mert hisz a letét elnevezés daczára is, ez a pénz, miután azt kezdettől fogva szabadon felhasználhatta, a tényleges tulajdonába ment át és csupán visszafizetési, illetve kiszolgáltatási kötelezettségét foglalja magában az A) a. okirat, hozzá még az előbbi esetben kamattal, az utóbbiban pedig kamatmentesen. Mindezek arra mutatnak, hogy a 10,000 K nem letétül, hanem a dohányáruda megszerzésének kijárásáért ellenértékül szolgált. K. F. tanú vallotta, hogy neki abból állott a feladata s az volt az összes közbenjárási ténykedése, hogy L.-t megnyerje a dohányáruda jogának a felperes és neje részére való kijárására s ezzel adja magyarázatát a 10,000 K-nak L. kezéhez való letételére nézve, aki összeköttetéseinél fogva ilyen kijárásokra alkalmas volt, mert az akkori pénzügyminiszterrel igen jó barátságban állott. A lanu vallomása is tehát a felperes állal K. kezéhez letett 10,000 K czéljaira és rendeltetésére nézve kellő világot vet. Mindezek alapján a bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy az A) a. szerint L. kezéhez letét elnevezés alatt juttatott 10,000 K czélja és rendeltetése az volt, hogy ennek ellenében L. előkelő hivatali és társadalmi állásának, ebből folyó és egyéb összeköttetéseinek, különösen az akkori pénzügyminiszterrel való jó barátságának illetéktelen felhasználásával a felperes részére az áruda jogának elnyerését járja ki. A L.-nak juttatott 10,000 K ezen czélján és rendeltetésén mit sem változtat az, hogy az A) a. okirat és K. vallomása szerint kijárás esetén a 10.000 K egészben K.-nek lelt volna odaadandó s abból L-nek mi sem jutott volna, bár alig hihető el, hogy ez kizárólag K. díjazására szolgált volna, aki összeköttetés hiján az ügyben semmit sem tehetett, hanem csakis L., aki erre