Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. 159 Indokok: A felek egyező előadása szerint felperes 1901 október 1-én férjhezment alpereshez s ez alkalommal közöttük az A) alatti házassági szerződés költetett. Nem vitás továbbá, hogy felperesnő 1910 májas 25-én ellngyta alperesnél birt közös lakását s anyjához költözött. 1910 október 2o-én pedig a íelek között a B) alatti vagyonrendezési szerződés jött létre, melyben a felek ugy felperes hozományának, mint a közös szerzeménynek kielégítése iránt intézkedtek, s egyúttal alperes kötelezte magát, hogy neje ellen a házasság felbontása iránt a pert megindítja, mely per jogerősen befejeztetvén, felperesnő jelenlegi férjével házasságra lépett. Felperesnő a B) alatti vagyonrendezési szerződés érvényességét az alapon támadja meg, s kéri azt érvényteleníteni, mert ellenállhatatlan lelki kényszer hatása alatt kötötte az alperessel. Felperes keresetének azonban nincs jogi alapja. Felperes szerint ugyanis a kényszerhelyzet abban állott, hogy egyrészről felperes hosszabb ideig tartó bontóper befejeztéig jövedelem és életfentartás nélkül volt, másrészről ezen hosszabb ideig tartó per által koczkára tette volna azt is, hogy ujabb házasságot köthessen. E helyzet azonban nem tekinthető oly kényszerhelyzetnek, mely felperes akaratelhatározását kizárta volna. Az a körülmény ugyanis, hogy felperes vagyonát alperes kezelvén, abból felperesnek a különélés alatt mit sem juttatott, felperest kényszerhelyzetbe nem hozhatta, mert ha felperes — mint állítja — férje durva bánásmódja miatt volt kénytelen az életközösséget megszüntetni, ez esetben felperesnőnek az ideiglenes tartásra volt igénye, mely igényét alperes ellen per utján is érvényesíthette volna. A kényszerhelyzet másik alapja tekintetében pedig felperes azt hozza fel. hogy alperes azzal lényegétté, hogy az esetbenr ha felperes a B) alalti szerződést meg nem köti, a házasságbontóper befejezését késleltetni fogja s iszy felperes kényszerhelyzetben volt. mert a hosszn ideig tartó per esetleg felperes ujtbb házasságra lépését koczkáztatta. Ez a fenyegetés azonban felperesre nézve kényszerhelyzetet nem létesített. A jövőben elérendő jobb helyzet reménységének koczkázala ugyanis okul szolgálhat arra, hogy ennek érdekében felperes esetleg anyagi áldozatot is hozzon, de e helyzet ily koczkázatos volta önmagában véve kényszerhelyzetnek nem tekinthető. De nem igényelheti felperes a B) alatti szerződéssel alperesnek átadott vagyonrészt az alapon sem, hogy alperes a B) alattibjn állítólag neki juttatott vagyontöbbletel azért kapta felperes-