Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

182 Magánjogi Döntvénytár. belátása szerint kijelölje. Házastársnak hátra nem maradása ese­tében a kijelölési jog gyakorlása a közelebbi rokonsági fokban levőket illeti meg. Annak, hogy a nyughely kijelölésének joga a családi köte­lékben állókat az előadott sorrendben illeti, ethikai alapja is van, mely abban áll, hogy a jelzettekre nézve a holtlest iránti kegyelet gyakorlása erkölcsi kötelezettséget képez Már pedig, ha a kegye­let gyakorlása valakinek erkölcsi kötelessége, ugy kell, hogy annak jogában is álljon a holttestet oda vitetni, ahol a kegyeletet érzel­meinek legmegfelelőbben leróhatja. Ebből pedig az is kö\étkezik, hogy ha azon a heljen, ahol a holttest eltemetve volt, a kegyelet gyakorlására hivatottak a viszo­nyok változtával ezt a kegyeletet többé érzelmeiknek megfelelően le nem róhatják, jogosullak a holttestet nekik megtelelő helyre átszállítani, amibe az előbbi sírhely vagy kripta kinyitásához s a holttestnek onnan kiemeléséhez való jogosultság önként ért­hetően benfoglallatik. Ez okból nyilvánvaló, hogy sem alperesnek, sem gyermekei­nek ahhoz joga nincs, hogy néhai gróf E. Antal holttestét át­szállítsák, mert E. Antal végrendelete szerint a cs-i sírkertben kívánt nyugodni. Igaz ugyan, hogy nem a sírkertben, hanem fia kegyeletes ténye folytán a templom alatti kriptában nyugszik, de ez a dol­gon nem változtat, a lényeg az, hogy Cs-n kivánt nyugodni. De ha a végrendelet azért, mert az elhunyt fia szorosan be nem tartolta, figyelembe vehelő nem lenne, ugy az elhunyt nyughelyének megváltoztatása azért nem foghat helyt, mert holt­testét fia gróf E. Mihály mint erre elsősorban is egyedül hivatott hozzátartozó helyeztette el az általa épített sírboltba és ekként a végrendelettől eltekintve, ezen intézkedés végleges hatályúnak tekintendő. Ellenben ahhoz, hogy gróf E. Mihály holttestének a cs-i családi sírbolt kinyitása mellett T ra átszállítását kövelelje, alperes­nek joga van, miután férjének idevonatkozó érvényes végintéz­kedése hiányában, mint hátramaradt házastárs a férje holtteste felett ő rendelkezik, miután továbbá őt, és kiskorú gyermekeit az a körülmény, hogy Cs-ről távozni kényszerült, nemkülönben a megindult perlekedés szülte családi viszály a férj, illetve apa holtteste iránti kegyelet lerovásában hátrányosan befolyásolja; ezen okokból a rendelkezés szerint kellett Ítélkezni. (1911. decz. 20. 9781/911.) A pozsonyi kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helyben­hagyja. Indokok: Slb. (1912 május 21. 573/912. sz. a.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom