Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

148 Magánjogi Döntvénytár. csak két tanu alkalmaztatott, s a kir. közjegyző az 1874. évi 35. tcz. 82. §-a szerint csak a közvégrendeleteknél az eljáró közjegyző mellett helyettesit két tanút, a magánvégrendeleteknél azonban nem, mert a közjegyző az 1874. évi 35. tcz. 172. §-a értelmében a törvényben megállapított szabályok pontos megtartásáért felelős, és a kötelességsértés vagy mulasztás büntetést és kártérítést von maga után, az 1886. évi VII. tcz. 8. és 40. §-ai szerint pedig az általa választott helyettes eljárásáért vagyonilag közvetlenül felelős, abból folyólag nemcsak az általa és helyettese által szándékosan vagy vétkes gondatlanságból, hanem egyszerű mulasztásból vagy elnézésből, a szabályok pontos be nem tartásából származó károkért is felelős; mert nem vehető figyelembe az a körülmény, hogy K. L-t a végrendelet érvénytelenítése folytán ért előny a felperes követelésébe beszámítható lenne, és hogy a felperesnek joga volna K. l.-lől azt a különbözelet követelni, mely vagyonrészszel ez a végrendelet érvénytelenítése folytán jogalap nélkül gazdagodott, mert a végrendelet érvénytelenítése folytán a törvényes öröklésnek van helye: így tartozatlanul senki sem űzet K. I.-nak, és nem jogalap nélkül, hanem a törvénv alapján nyeri azt az előnyt, nulvben részesül. (1912 május 29. 4208/911. sz. a.) A kir. Ouria: A másodbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. * * = Ad. I. Az 187(5. évi XVI. tcz. Qil—29. §-aiban meghatározóit e-eteken kívül alkotolt., de nem önkezűleg irl és aláirt (nem liolograf) végrendelet, habár csak leszármaiók is házasíárs javára szolgáló intézkedéseket tartalmaz i-, érvénytelen akkor, ha négynél kevesebb tanu jelenlétében alkottatott. Diár uj í. XX. ()6. — Ad. II. V. ö. Magánjogi Diár II. 76. sz. a. közölt FO. számú döntvénnyel. — Ad. III. V. ö. Magánjogi Diár V. 212., VI. 1IU. számú f jetekkel és jegyzeteikkel. 101. Annak elhatározása, hogy az elhunytnak holtteste hová temettessék el, olyan családjogi kérdés, amely a családi kötelék körén belül az elhunythoz legközelebb állók, tehát rendszerint az öröklési kapcsolatban levők által döntetik el; ebből a jogszabályból pedig önként következik az a további jogtétel is, hogy azon családjogi kérdés, hogy mely magánszemély van jogosítva az előirt közigazgatási s:a«