Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Magánjogi Döntvénytár. A kassai kir. tábla: A kötelesrész összegét fejenként 681 K-ban állapítja meg. Indokok: Helyes az a megállapítás, hogy I. A. örökhagyó a k—i 3000 K értékű jutalékát felében elsőrendű alperesre, felében ennek két fiára, a 2000 K értékű és az 1800 K értékű jutalékot pedig elsőrendű alperesre ruházta át, hogy emez ingat­lanokért az elsőrendű alperes három évi munkájával 450 K ellen­értéket szolgáltatott, hogy az örökhagyó hagyatékában 1500 K értékű jutalék maradt, melyből felperesek egynegyed-egynegyed részt örököltek. Megváltoztatandó volt az elsőbiróság azon intézkedése, mely szerint a 7. 7. alatti átruházási szerződésben kitelt 600 Kor. vételár kifizetése tekintetében a főesküt az elsőrendű alperes részére megítélte s ezt az alperesi állítást feltétlenül be nem bizonyítottnak mondja ki, mert azon vélelemmel szemben, hogy az örökhagyó ingyenesen ruházta át az ingatlanait a fiára es két unokájára, az alperesek tartoztak volna a vételár valóságos kifizetését bizonyítani, de ezt meg sem kísérelték. Ezek szerint tehát örökhagyó az összesen 7400 K értékű ingatlanait csupán 450 K ellenszolgáltatásért ruház­ván át alperesekre, ezek a 6950 K értékű ingatlanok tulajdo­nához ingyenesen jutottak, illetve elsőrendű alperes 5450 K-t, a két fia együtt 1500 K értékű ingyenes adományban részesül­tek stb., ekként a köteles rész 8450 K értékből számítandó ki. (1912 április 22. 221/912. sz. a) A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Bizonyítva van, hogy örökhagyó tett olyan nyilat­kozatot, hogy ő a gazdaságában alkalmazott elsőrendű alperes­nek munkájáért ellenértéket kiván szolgáltatni és a 7. •/. alatti szerződéssel alperesekre átruházott ingatlanok részben az ellen­érték czimén adatlak át, mégis helyes az alsóbiróságoknak az a jogi álláspontja, hogy az elsőrendű alperes munkájának ellen­értékét részben számításba nem vették, mert abból, hogy első­rendű alperes az áliitólag kikötött szolgálati dijat az örökhagyó életében az évek hosszú során át nem kövelelte, s annak ház­tartásában nemcsak ő, hanem neje és két gyermeke is ellátás­ban részesült, arra vonható következtetés, hogy munkásságára nézve ki volt elégítve, s így az ellenértéknek különben is csak utólagosan törtéut kikötése színlegesnek tekintendő, s igy alperes azt a felperesekkel szemben nem igényelheti. * * = V. ö. Jogtudományi Közlöny 1913. évi 10. számában dr. Vajda József: «Közel rokon munkájának vélelmezett ingyenességei) czimü czikkével; továbbá Magánjogi Dtár VI. 170. sz. esettel és jeg>zeteivei.

Next

/
Oldalképek
Tartalom