Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

öli Magánjogi Döntvénytár. törvénytelen származású gyermeke s előadta, hogy a törvénytelenitési eljárás megindításában, örökhagyót súlyos betegsége, majd a halála gátolta meg, viszonkeresetbe vette a kiskorú felperes törvénytelen származásának a kimondását. Figyelemmel arra, hogy elsőrendű alperes örökhagyónak 2-ik felesége s végrendeleti örököse is, kétségtelen, hogy ő a kiskorú felperes törvénytelen származásának kimondását keresetbe venni és kérni jogosult, elsőrendű alperes eme jogát viszonkereset alakjában kívánta érvényesíteni; tekintetlel azonban arra, hogy a törvénytelen születés örökösödési perben kizárólag az öröklési jog szempontjából s a személyi állapot érintése nélkül, kifogás alakjában érvényesíthető, a kir. törvényszék elsőrendű alperesnek ily irányú előadását kifogásnak vette, s mint ilyent bírálta el. A házasságbontó perből megállapítható, hogy felperes gyám és örökhagyó 1890 nov. 18-án léptek házasságra, 1891 június. 29-től pedig felperes örökhagyótól különválva élt s azt sem tudta, hogy örökhagyó hol tartózkodik, beismerte azt is, hogy a kiskorú felperes nem az örökhagyótól származik, az kiskorú felperes születési anyakönyvében meg van jegyezve, hogy az anya a férjétől különválva él, továbbá a bontó perben megállapittatott, hogy felperesi gyám a különválástól kezdve két éven át K. K.val ágyasságban élt. A tanuk vallomásából megállapítja a kir. törvényszék, hogy örökhagyó a felperesi gyámmal, házasságuk után igen rövid ideig volt együtt s 1891 első felében különválva ez időtől fogva felperesi gyám két éven át K. K.-val élt ágyasságban, mely idő alatt örökhagyó a felperesi gyám lakhelyétől távol tartózkodott, s igy megállapítható, hogy a kiskorú felperes fogamzási ideje alatt, mely a K. K.-val töltött ágyasság idejére esik, örökhagyó a felperesi gyámmal nemileg nem érintkezett. Minthogy eszerint a vérségi összeköttetés a kiskorú felperes és örökhagyó közt fenn nem áll, a kiskorú felperes törvényes öröklési igényt nem érvényesíthet és pedig annál inkább nem, mert örökhagyó a kiskorú felperest tőle származónak soha el nem ismerte, annak törvénytelenitése iránt lépéseket kivánt tenni, de ebben betegsége, majd halála gátolta meg. (1910 szept. 28. 13863/910. sz. a.) A szegedi kir. tábla: A felperest kereshetőségi jog hiányából elutasithatónak nem találja, stb. (1911 ápr. 25. 5385/910. szám alatt.) A kir. Curia: A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával a felperest keresetével elutasító elsőbiróság Ítéletét hagyja helyben. Indokok: Bizonyítva van, hogy örökhagyó a kiskorú felpe-