Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Magánjogi Döntvénytár. let érvényességéhez közjegyzői okirat kívántatik azon szerződéseknél, melyek a házaslelek, mint ilyenek közti vagyoni viszonyokat szabályozzák, akár a házasságra lépés előtt, akár azután köttettek. Az /) a. nyilatkozatban alperes kijelentette, hogy az örökhagyó tulajdonát képező ingatlanokra semmiféle öröklési igényt nem támaszt, ha az ingatlanok a birtokába kerülnének, azokat az oldalági rokonoknak ki fogja adni. A kir. törvényszék ezt a lemondást az idézett §. alapján érvénytelennek tekinti, mert csak egyszerű magán- és nem közjegyzői okiratba van foglalva. Igaz ugyan, hogy a nyilatkozatot egyedül az alperes irta alá s az oldalági rokonok javára mondott le, de azért a törvényszék mégis ugy találta, hogy a nyilatkozattal a házasfelek szabályozták a vagyoni viszonyaikat; mert nem állapitható meg, hogy az oldalági rokonok, a felperesek is jelen lettek volna, nincs bizonyítva az sem, hogy akár örökhagyó, akár az alperes a felperesekkel azt a lemondást közölték volna és hogy azt a felperesek el is fogadták volna; ennélfogva kétségtelen, hogy az I) a. ügylet alperes és a jelen volt örökhagyó, mint házasfelek közt jött iétre s amelynek czélja az volt, hogy alperes és örökhagyó közti vagyoni viszonyokat a törvénytől — amely alperesnek hitvestársi. öröklési jogot biztosit — eltérően szabályozza. Mindezeknélfogva tehát az idézett §. alapján alperest az I) a. nyilatkozat kiállítása daczára is megilleti a hitvestársi öröklési jog. Jogszabályaink értelmében a házasság erkölcsi alapját sértő cselekedetek durvább nemei a hitvestársat az öröklésre érdemetlenné teszik. Felperes az érdemetlenséget tanukkal kívánta bizonyítani. A. M. stb. tanuk vallották, hogy örökhagyó 1907-ben, mikor K—ra költözött, panaszkodott, hogy a férjével összeveszett, az lelövéssel fenyegette és őt elkergette, ekkor egy évig külön élt örökhagyó, amikor ismét visszatért férjéhez. í 908-ban ismét K—ra költözött örökhagyó és akkor is panaszkodott, hogy férje goromba vele szemben, vallják azt is, hogy alperes örökhagyót mind a két izben K—n látogatta, stb., stb. De ha igaz volna is, hogy alperes örökhagyót 1907-ben lelövéssel fenyegette és magától elkergette, ez figyelembe nem vehető, mert örökhagyó férjéhez ismét visszatért, vele továbbra is folytatta az életközösséget sigy neki ezáltal megbocsátott, stb., stb. Tekintettel tehát arra, hogy alperesnek semmi olyan cselekedete sem nyert bizonyítást, amely a házasság erkölcsi alapját sértené és az, hogy örökhagyó K—n saját házában és H. fürdőn betegsége miatt gyógykezeltette magát, különélésnek nem tekint-