Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

38 Magánjogi Döntvénytár. álló női kongregáczió kötelékébe tartozott az örökhagyó Ö. L is. Minthogy az előrebocsátottak szerint az 1715. évi C1I. tcz.-nek a befogadásra vonatkozó rendelkezése csak az ünnepélyes fogadalmat tevő különféle szerzetesek testületeire terjed ki s oly törvényünk nincs, mely a kongregácziókra nézve is a befogadás szükségét mondaná ki, az 1855. évi november 5-én kelt császári pátenssel kihirdetett, de törvényeink közé be nem iktatott Concordatum 28-ik czikkének az a rendelkezése pedig, mely nemcsak a szerzetesrendeknek, hanem kifejezetten a kongregáczióknak letelepülését is kormányhatósági beleegyezéstől teszi függővé, nálunk törvényes hatálylyal bírónak el nem ismerhető, nyilvánvaló ezekből elsősorban az, hogy az alperes női kongregáczió öröklési képességének megállapításánál az a kérdés, vájjon ez a kongregáczió törvényesen befogadtatott-e, vagy sem ? döntő sulylyal nem bír, hanem ettől függetlenül az alperesnek a legszentebb megváltóról nevezett Sopronban székelő női kongregácziónak ingatlan vagyon szerzésére és öröklésére való képessége a fentebb kifejlettek szerint meg is állapítandó, másodsorban pedig az, hogy néh. Ö. I. örökhagyónak, mint az alperes női kongregáczió volt tagjának végrendelkezési képességéhez kétség nem fér. Mindezek alapján és mert az örökhagyó végrendeletének érvénye egyébként nem kifogásoltatott, a másodbiróság ítéletének a per főtárgyára vonatkozó részben való megváltoztatásával az elsőbiróság Ítéletét kellett helybenhagyni. * * = Az egyházaknak, egyházi testületeknek s egyházi személyeknek ingatlan vagyon szerzését tiltó, o. n. holtkézről szóló törvények, nevezetesen az 1498: LV. és LXV., az 1647: XVII. és az 1715: XVI. tczikkek és különösen az ország erdélyi részeire vonatkozóan az Apr. Const. I rész I. czimének 10., és I. rész 6. czimének 2. czikke a változott viszonyoknál fogva elavulván, nincsenek hatályban. A Curia 63. sz. döntvénye. Dtár III. f. V. 18. — V. ö. Diár IV. f. VI. 64 25. Ha az örökhagyó végrendeletében akként intézkedett, hogy az örökös magtalan elhalálozása esetére utóörököst rendelt, s a hagyatéki tárgyaláson az érdekeltek közt a végrendelet alapfán egyezség jött létre: az örökös azon az alapon, hogy neki utóbb gyermeke született s igy magtalanul már nem halhat el, a végrendeletet meg nem támad-