Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Magánjogi Döntvénytár. 39 hatja s az utóröklési rendelkezések hatályon kivül helyezését sikerrel nem kérheti. — A magtalan elhalás érielme az, hogy halálakor ne legyenek leszármazol. (Ouria 4911 deczember 13. 2816/911. sz. a. L p. t.) A zilahi kir. törvényszék: A keresetet elutasítja. Indokok: Felperes azt vitatta, hogy a b—i 266. számú telekjegyzőkönyvben M. Zs. férjezett D. F.-né, illetve gyermekei javára feljegyzett utóöröklési jog megszűnt, mert 1905-ben egy Mihály nevű fia született, ezáltal az utóörökléshez kötött feltétel lehetetlenné vált. s hogy az utóörökös nevezés eredetileg, is érvénytelen, mert az utóöröklés csak egyszer állhat be, egymásután következő több utóörökös kijelölése hatálytalan. Az 1898-ban kelt Írásbeli magánvégrendeletből az állapíttatott meg, hogy N. M. a peres felek apja akképp végrendelkezelt, hogy lakótelkét épületeivel, szőlőjét és szilvását Mihály fiának a felperesnek hagyta, ugy azonban, hogy az ő magtalan elhalta után Zsuzsa, gyermekem leányomnak gyermekeire szálljon át. A hagyatéki tárgyaláson az örökösök a végrendeletet elfogadták azon egyezség mellett, hogy a belső telek és szőlő N. M. örökös tulajdona, de ha leszármazók nélkül találna elhalni, akkor ezeket N. Zsuzsa, vagy ennek gyermekei örököljék. Ezekből kitetszőleg örökhagyó akarata a végerndclet alkotásánál arra irányult, hogy amennyiben fia Mihály utód nélkül hal el, lép helyébe örökösül Zsuzsa leánya, illetve gyermekei; ugyanígy értelmezték azt az örökösök a hagyatéki tárgyaláson kötött egyezség alkalmával is. Minthogy pedig az örökösök a végrendeletnek felperes által vitatott ((magtalan» kifejezése felett a hagyaték tárgyalásakor egyezséget létesítettek, egyezségileg azt akkép értelmezték, hogy felperesnek leszármazók nélküli elhalálozása esetére lép életbe az alperes öröklési joga, ezzel bizonyittatott, hogy az utóöröklés felperesnek leszármazók nélküli elhalálozása esetére szól s igy azt az a körülmény, hogy felperesnek időközben leszármazója született, lehetetlenné nem tette; minthogy a végrendelet és felek egyezsége szerint is az utóöröklés csak egy esetre, felperesnek leszármazók nélkül való elhalálozása esetére köttetett ki és csupán kijelölt helyettes egyszerű helyettesítése az, hogy Zsuzsa, vagy gyermekei lépjenek az örökségbe, ez pedig a jogszerűen megengedett utóörökös-nevezést eredetileg érvénytelenné annál kevésbbé teszi, mert felperes ez irányban is egyezséget kötött a hagyaték tárgyalása rendén, ezen jogerőssé vált egyezséget most