Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Magánjogi Döntvénytár. 479 delme és az olasz törvény 30. §-ában előirt követelmények teljesítése nélkül utánnyomatta, forgalomba helyezte s árusította, a magyar törvény 5., illetőleg 45. §-a szerint bitorlásnak tekintendő tilos cselekményt követett el. Azonban a már többször emiitett államszerződéssel biztosított kölcsönösségből, ennek helyes értelmezése mellett, az következik, hogy felperest a jogainak sérelmére alperes által Magyarország területén elkövetett bitorlás ellen a magyar törvény alapján védelemben kell ugyan részesíteni, de ez a védelem felperes javára csak oly terjedelmű lehet, mint amily terjedelemben azt felperes részére az olasz törvény biztosítja, vagyis a felperes Magyarországon a szerzői jogból származó előnyök élvezete tekintetéből sem juthat kedvezőbb helyzetbe, mint a minőben akkor részesülne, ha a saját hazája területén elkövetett bitorlás megtorlása végett jogait Olaszországban, az ottani törvény alapján kivánná érvényesíteni. Ebből továbbá az következik, hogy felperes a kérdéses műből az alperes által többszörösitett példányok bolti árának az olasz törvény 30. §-ában meghatározott módon kiszámítandó 5 százalékát követelhetné csupán; tekintettel mindazonáltal arra, hogy ez az öt százalék is, ha peruton érvényesíttetik, mint a bitorlás által okozott és a felperes által 4200 K-ban felszámított kárnak mennyisége ellen kifogást nem tett, sőt kifejezetten elismerte, hogy a többszörösitett példányok elárusitása folytán felperes tényleg ennyi kárt szenvedett: alperesnek ez irányban tett nyilatkozata annak volt veendő, mintha az 1200 K-t ő maga kívánta volna az öt százalék általányösszeg helyett ennek egyenértékéül elfogadtatni Ehhez képest a kir. Curia a másodbiróság ítéletét a kártérítési tőke és késedelmi kamata tekintetében a fent kifejtett indokok alapján, a perköltség tekintetében pedig azért hagyta helyben, mert alperes pervesztessé vált. Ellenben a másodbiróság ítéletének azt a részét, melylyel a bitorlás megállapítása mellőztetett, a kir. Curia a jelen ítélet rendelkező részében megjelölt módon azért változtatta meg mert az elsőbiróság által a bitorlás megállapítására vonatkozólag felhozott indokolást egészen helytállónak találta, annyival inkább, mert a kereset is kifejezetten «szerzői jog bitorlása miatta indíttatott; azt tehát ezen az alapon kellett elbírálni. * * = V. ö. Magánjogi Dtár III. 249. sz. esettel. 12*