Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

178 Magánjogi Döntvénytár. árusít, mint amely példányszám előállításához vagy árusításához joga van». Alperes a fent idézett 9. §. második bekezdésére utalva azt fejtegeti, hogy éppen ez a törvényszakasz teszi jogosulttá a kérdéses miinek engedély nélkül történt kiadását, amennyiben a szerző jogutódjának jogai Olaszország területén a mü megjelenésétől számított 40 évig részesülnek csak védelemben. És habár 40 éven lul is biztosit az olasz törvény a szerző jogutódjának bizonyos jövedelmet, ez nem a fent hivatkozott államszerződés í. czikkében emiitett szerzőjogi oltalom, hanem csupán haszonrészesedés. De ezen alperesi érvelés alaptalan, mert a 30. §. világos rendelkezése szerint kétségtelen, hogy az ott említett öt százalékhoz való igény a szerzőnek jogutódja részére biztosított előny, amelynek közvetlen forrása kizárólag maga a szerzői jog és amelyhez a jogosított semmi más jogczimen nem juthat. Az tehát nem tekinthető egyedül üzleti szempontból mérlegelt haszonrészesedésnek. Ezek szerint biztosan megállapítható tehát, hogy a kérdéses mü Olaszország területén az ott fennálló törvény szerint oltalomban és jogsegélyben részesül. Ezután másodsorban az vizsgálandó, hogy a szerzőjogi előnyök élvezetének időtartama Magyarországon nem haladja-e meg azt az időt, melyet a mü eredetének területén fennálló törvény állapit meg a szerzők és jogutódjaik javára? Ennél a kérdésnél arra kell figyelni, hogy mig a Magyarországon fennálló törvény (1884 : XVI. tcz.) 11. §-a szerint a szerzői jog bitorlása elleni védelem a szerző egész életére és annak a halála után még ötven esztendőre terjed: addig a fent ismertetett olasz törvény a szerzői jog bitorlása elleni védelmet ugy szabályozza, hogy annak időtartamát, tekintet nélkül a szerző halála idejére, a mü megjelenésétől számítandó és külön-külön 40 évből álló két időszakra osztja, vagvis együttvéve nyolczvan évre kiterjeszti, anélkül, hogy az oltalom hatályossága tekintetéből különbséget tenne arra nézve, hogy a jogsértő cselekmények az első vagy a második védelmi időszak alati merültek fel. A szóban levő két állam idevonatkozó törvényeinek összehasonlításából tehát nyilvánvaló, hogy a szerzői jogból származó előnyök élvezetének időtartama Magyarországon nem haladja meg azt az időt, melyet az olasz törvény állapit meg védelmül a szerzői jog ottan elkövetett bitorlása ellen. Alperesnek a keresettel szemben elfoglalt jogi álláspontja az eddig kifejtett okoknál fogva tarthatatlannak bizonyulván, kétséget nem szenvedhet, hogy alperes azáltal, hogy a Magyarországon is védelemben részesítendő kérdéses müvet a felperes enge-