Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Magánjogi Döntvénytár. 175 amely legutóbb emiitett rendelkezésből annak az alperesi védelemnek az alaptalansága is nyilvánvaló, mintha felperesnek kártérítés fejében az 5 százaléknál magasabb összeg nem volna megítélhető. És minthogy alperes beismerte, hogy bár sem a kérdéses 5 százalék megfizetését, sem legalább az említett bejelentést nem teljesítette és mégis felperes beleegyezése nélkül adta ki a Traviata hangjegyeit, pedig az olasz törvény 9. §-a szerint csak akkor nem szükséges a második 40 évi időszakban az utánképzéshez és terjesztéshez annak a beleegyezése, akit a szerzői jog illet, ha az 5 százalék megfizetésében és illetőleg megfizetésére vonatkozó készségnek (fentebb emiitett módon való) bejelentésében álló feltétel teljesíttetett: annálfogva alperesnek a keresetlevélben panaszolt cselekménye, mint az arra jogosult felperes beleegyezése nélküli gépi többszörözés, közzététel a forgalomba helyezés: megállapítja a szerzői jog bitorlásának az 1884: XVI. tcz. 5. és 45 §-ában körülirt vétségét, és minthogy alperes azt is beismerte, hogy cselekményével felperesnek legalább 1200 K kárt okozott; alperest 1200 K kártéritési tőkében és a kereset beadásától számított 5 százalék kamatában marasztalni kellett. A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét, mellőzve annak rendelkező részéből a bitorlás kimondását, — egyébként helybenhagyja. Indokok: Az Olaszországgal kötött és az 1891: I. tczikkbe beczikkelyezett nemzetközi egyezmény I. czikke semmi kétséget sem hagy íenn abban a tekintetben, hogy a szerződő államok az egyik állam területén védett irodalmi és művészeti müvek szerzői részére a másik állam területén elkövetett bitorló cselekmények ellen azt a jogvédelmet és jogsegélyt kívánták biztosítani, melyben azok részesülnének akkor, ha a mü abban az országban tétetett volna közzé, ahol a sértés elkövettetett. A kölcsönösség is azt fejezi ki, hogy mindegyik állam a másik állam területén védelem alatt álló mü szerzője részére azokat az előnyöket biztosítja, melyeket saját törvénye a saját területén védelem alatt álló müvek szerzői részére biztosított. Téves eszerint alperesnek arra alapított védekezése, hogy senki idegen országban több védelmet magának nem szerezhet nemzetközi szerződés alapján, mint amennyi jogban és védelemben az illető a saját országában részesül s téves az a védekezése is, hogy a kölcsönösségnél fogva az egyik állam területén csupán azokban a szerzői jogi előnyökben részesülhet, melyek őt a saját állama területén megilletik. Ezekből nyilvánvaló, hogy amennyiben Verdi «Traviata» czimü müve Olaszországban szerzői jogi védelem alatt áll, felperes, mint aki a nem vitás tény-