Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Magánjogi Döntvénytár. 17$ országban, az ottani törvény alapján kívánná érvényesíteni. (Curia 1912 április 24. 1120. sz. a. V. p. t.> A budapesti kir. törvényszék: Megállapítja, hogy alperes czégnek az a cselekménye, hogy Verdi «Traviata» czimfi operájának hangjegyét, amelyre nézve a szerzői jog az 1882. évi szeptember 19-iki olasz szerzői jogi törvény 9. §-ának második részében és illetőleg 39. §-ában meghatározott korlátozása térjedelemben felperes czéget illeti, az emiitett olasz törvény 30. §-ában meghatározott eljárást és illetőleg 9. §-a második részében meghatározott összeg megfizetését mellőzve, felperes czég beleegyezése nélkül gépileg többszörözte, közzétette és forgalomba helyezte: a szerzői jog bitorlásának az 1884. évi XVI. tcz. 5. és> 45. §-ába ütköző vétségét képezi és ezen az alapon alperest felperes részére 1200 K kártérítési tőkének, a kereset beadásától számított 5 százalékos kamatának és 199 K 30 f perköltségnek 15 napon belül végrehajtás terhe alatt leendő megfizetésére kötelezi. Indokok: Az Olaszországgal az irodalmi és művészeti müvek szerzői jogának kölcsönös oltalma végett kötött s az 1891. évi III. tczikkbe czikkelyezett nemzetközi szerződés I. czikkében az irodalmi vagy művészeti müvek szerzőinek és jogutódainak kölcsönösen biztosított előnyök, ugyanezen törvényczikk harmadik bekezdése szerint csak az esetre vannak ugyan biztosítva, ha a kérdéses müvet az eredetének területén fennálló törvények is oltalomban részesitik és ezen előnyök élvezetének időtartama a másik országban nem haladhatja meg azt az időt, melyet a mű eredetének területén fennálló törvény állapit meg a szerzők és jogutódaik javára; mindazonáltal ez a czikk nem tévén különbséget az olasz szerzői jogi törvény szerinti tartalmú oltalom ésa magyar szerzői jogi törvény szerinti tartalmú oltalom között: nem foglalja magában azt, amit alperes belőle kimagyarázni vél, mintha t. i. a «másik» államban csak akkor volna előny, illetőleg oltalom biztosítva valamely műnek, ha az a mü az eredetének területén fennálló törvény szerint ugyanolyan oltalomban részesül, mint a minő oltalmat a másik államban fennálló törvény nyújt a belföldön megjelenő müveknek vagy pedig belföldi szerzők müveinek és igy nincs megállható alapja annak az alperesi védekezésnek, minfha azért nem illetné felperest Magyarországon a keresetlevélben panaszolt cselekménynyel szemben az 1884. évi XVI. tcz. 5. és 45. §-ában meghatározott oltalom, mert felperest Olaszországban az 1882 szeptember 19-iki olasz szerzői jogi törvény 9. §-a szerint jelenleg már nem a kizáró-