Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)
116 Magánjogi Döntvénytár. Indokok: Az 1840: VIII. tcz. 18. §-a szerint olyan esetben, midőn örökhagyó előbbi házasságából származó gyermekek vannak, az özvegy férjének ősi javaiból és azon szerzeményeiből, melyek nem az utolsó házasság tartama alatt szereztettek, özvegyi tartás fejében csak egy gyermekrészt követelhet haszonélvezetül. Követelheti pedig ezt a haszonélvezetet természetben az egész hagyatéki vagyon után, még ha ez meg is van terhelve, tehát nem csupán a hagyaték tiszta értékének vonatkozó hányada után járó kamatokat s követelheti ezt azon esetben is, ha a hagyaték ellen más czimen is igényei vannak s ezeket ez ellen szintén érvényesíteni kívánja, ha csak a férj a nejének özvegyi tartás iránti igényét még életében szerződésben, vagy végrendeletileg másképpen nem szabályozza s ekként nejének ebbeli igényét más módon ki nem elégíti s utóbban nevezett ehhez hozzá nem járul. Ez az eset itt fenn nem forog, mert a D) a. az alperes hitbér követelését megállapító és szabályozó szerződés alperes özvegyi haszonélvezeti jogát nem érinti s ennek a hitbérigény érvényesítése esetében való követelését ki nem zárja, abból a feleknek az a szándéka, hogy a hitbér kifizetése által alperesnek a férje hagyatéka irányában érvényesíthető mindennemű igénye kielégítettnek tekintessék, ki nem tűnik. Ily körülmények közt, mivel az örökhagyó után maradt ingatlanok nem az alperessel kötött házasság után szereztettek, örökhagyónak előbbi házasságából pedig csak egy gyermek, a felperes maradt hátra, második házassága pedig gyermektelen volt s igy egy gyermekrésznek a hagyaték fele tekintendő, alperes viszonkeresetének, az elsőbiróság vonatkozó részeinek megváltoztatásával helyt adni, részére az özvegyi haszonélvezetet az ingatlanok felére megítélni stb. kellett stb. slb. (1911 febr. 22. 5683/910. sz. a.) A kir. Ouria: A másodbiróság ítéletét megváltoztatja s az elsőbiróság Ítéletét hagyja helyben. Indokok: Az irott hitbér jogi természeténél fogva, a férj által halála esetére a neje részére tett ajándékozásnak lévén tekintendő, mint ilyen az özvegyi jog kielégítése szempontjából az özvegy terhére számításba veendő, ha a beszámítással való juttatás czélzata a fenforgó körülményekből megállapítható. Nem vitás, hogy a néhai hagyatéka 1007 K tiszta értéket képvisel, hogy alperes az örökhagyónak második neje volt, a felperes pedig az örökhagyónak első házasságából származó egyetlen gyermeke, hogy a felperes az alperesnek a D) a. szerződéssel kötelezett 600 K hitbért kifizette s hogy a 88 K értékű hagyatéki ingók is az alperesnek jutottak.
