Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Magánjogi Döntvénytár. 113 (Ouria 1911 deczember 12. 2655/911. sz. a. I. p. t.) A székesfehérvári kir. törvényszék: A s—i ingatlanokra a felperes tulajdonjogát megállapítja stb. Felperest pedig az alperes viszonkeresete folytán arra kötelezi, hogy minden év november 1-én 159 K tőkét s járulékait alperesnek megfizessen. A kereset és viszonkereset többi részét elutasítja. Indokok: R. J. örökhagyó hagyatéka következő vagyonrészekből áll stb. stb. tiszta vagyon gyanánt tehát 407 K jelentkezik. A hagyatéki vagyon alperes birtokában maradt s a per adataiból megállapítja a törvényszék, hogy 88 K értékű ingók alperesnek jutottak osztályrészül, ebből folyólag stb. stb. az özvegyi haszonélvezeti jog megállapításánál alapul veendő hagyatéki vagyon tiszta értéke 319 K. Felperes az örökhagyónak előbbi házasságából származott egyedüli gyermeke s igy az 1840: VIII. tcz. 18. §-a szerint az alperes özvegyet özvegyi tartás fejében csak egy gyermekrésznek a haszonélvezete illeti meg oly módon, hogy ezen egy gyermekrész, vagyis 159 K a hagyatékból tartására kiszakittatván, annak egyedül évi jövedelmét húzhassa, miért is a 159 K tőkének évi törvényes kamatait alperes részére, ellenben a hagyatéki ingatlanok tulajdoni jogát és birtokát felperes részére megítélni kellett. A hagyatéki vagyon csekélységénél fogva a közös gazdálkodás mellett gyakorlandó haszonélvezet folytonos súrlódásra és viszálykodásra szolgáltatna okot, de mert, különben is az 1840: VIII. tcz. 18 § a szerint csak a hagyatéki vagyonnak jövedelmére tarthat igényt az özvegy, a kir. törvényszék, az eltartásnak, illetve haszonélvezetnek természetben való kiszolgáltatását indokoltnak nem találta. Az idézett 18. §. szerint az özvegyet az ingatlan hagyatéki vagyon jövedelme illeti meg s miután ez a jövedelem a gazdasági év lejárta után válik értékesithetővé, s mert a gazdasági év november 1-én jár le, ennélfogva felperest az özvegyi tartásdíjnak minden év november 1-én leendő utólagos fizetésére kötelezte a törvényszék. Ellenben felperest az ezt meghaladó keresetével elulasitotta a törvényszék, mert alperes a törvénynél fogva őt megillető özvegyi jogon birtokolta és használta a hagyatéki vagyont, igy tehát mint jóhiszemű birtokos a beszedett hasznokat kiadni nem tartozik. Mert továbbá a házassági szerződésből kétségtelenül meg nem állapitható, hogy alperes a részére biztosított hitbér ellenében özvegyi jogáról kifejezetten lemondott volna. (1910 május 25. 3583/910. sz. a.) A budapesti kir. tábla: Alperes javára az s—i ingatlanok felerészére az özvegyi haszonélvezeti jogot megítéli stb. 8*