Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

106 Magánjogi Döntvénytár. Az alperes ezt a megbízást is elfogadta és daczára annak, hogy az ügyben tett s minden nagyobb kiadást és munkát nélkülöző eljárásért már 2000 K-t kapott, az újonnan kipuhatolandó készpénzhagyatéknak, amelynek összege iránt már a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvbe telt bevezetés alapján tájékozódhatott, felerészét kötötte ki magának eljárási dijul. Alperes azután minden lényeges kiadás és fáradság nélkül, csupán a dömsöd-dabi hitelszövetkezetnél tett tudakozódás utján a kérdéses hagyatéki vagyont tényleg kikutatta és az örökhagyó özvegyét, aki ezt az összeget felvette, egy oly egyezségre birta, hogy ez az általa felvett takarékbetétből 9564 K-t G. J. részére átengedett és azt az alperes kezeihez tényleg kifizette. Ebből az összegből az alperes a maga részére 4782 K-t megtartott, 82 K-t illetékbe és 100 K-t pedig Sz. L. ügyvédnek egy a G. J. érdekében V. B. ellen kezdendő perre előlegül visszatartatott, a fenmaradó összeget pedig G. J.-nek kiadta, holott erre az összegre G. J. mint egyik végrendeleti örökös és V. Zs. jelen perbeli felperes, aki a G. J. örökrészét már előzően 1901 január 16-án 4000 K ért megvette, amely vételről az alperes is tudomással birt, igénynyel birtak. Kötelessége volt tehát az alperesnek a fentebbiek alapján a kezeihez kifizetett összeget a hagyatéki bírósághoz beterjeszteni és arra a hagyatéki eljárás folytatását az igényjogosultak meghallgatása czéljából kérni, annyival is inkább, mert az alperes a dijlevél tartalma szerint az egész hagyaték lebonyolitását vállalta, már pedig a hagyatékhoz tartozó 16,000 K-nak a kipuhatolása a hagyaték végleges lebonyolításának és a hagyatéki tárgyalás kiegészítésének a keretébe tartozik; ez eljárásáért az alperes csakis az 1874: XXXV. tcz. 198. és 199. §. illetve az 1894. évi XVI. tcz. 117., 118., 119. §-aiban meghatározott dijakat számithatja. Minthogy azonban az alperes a már kifizetett 2000 koronával összes munkájára és az őt jogosan felszámithaló kiadásaira bőségesen ki van elégítve, kétségtelen, hogy az az ujabb megállapodás, amely szerint ugyanez ügyben még tovább és pedig az általa teljesítendő munkával és kiadással egyáltalán arányban sem álló magas díjazást, illetve a kinyomozandó örökrésznek a felerészét kötötte ki magának, nemcsak az 1874. évi XXXV. tcz. 4. és 199. §-ainak rendelkezéseibe ütközik s mint ilyen tilos és érvénytelen, hanem az az alperes hivatali állásának a tisztességét is érinti és mint ilyen az erkölcsi törvényeket is sérti, amiért is az alperes nincs jogosítva, hogy ezen szerződés alapján a visszatartott 4864 K-t magának megtarthassa; ez alapon mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával, az alperest a jogtalanul