Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Magánjogi Döntvénytár. 105 (Ouria 1912 február 29. 4324/912. sz. a. I. p. t.) A kir. Ouria: Mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatja s az alperest arra kötelezi, hogy a felperesnek 2432 K tőkét ennek 1902. évi június hó 1. napjától járó 5% kamatát 280 K perbeli és 192 K 60 t kétrendbeli felebbezési költséget 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizessen; egyszersmind a felperesi ügyvéd felebbezési munkadiját és kiadását 89 K 30 f-ben megállapítja. indokok: Az árvaszéki iratoknál eredetben csatolt s 1901. január 30-án kelt okirat szerint G. J. megbízta az alperest azzal, hogy az ő születési anyakönyvét, ahol ő törvénytelen származásúnak van feltüntetve, igazittassa ki és az ő G. I.-tói való törvényes származását vezettesse be és nevezett édesatyjának hagyatéki ügyét végleg bonyolítsa le és fejezze be, amely eljárásáért jutalomdíj fejében 2000 K-t kötelez részére kifizetni. Alperes ezt a megbízást elfogadta, és az anyakönyvi bejegyzés kiigazítását tényleg keresztül is vezette; ez alapon G. J., a néhai G. I. hagyatékának tárgyalásán, mint annak egyedüli törvényes leszármazója szerepelt. A per adataival bizonyítva van az is, hogy az alperes a néhai G. I. hagyatéki ügyének letárgyalása és az akörüli teendők elvégzésére a hagyatéki bíróságtól megbízást kapott. Ezen megbízás alapján az alperes a kérdéses hagyatékot 1901 július 24-én felvett jegyzőkönyv szerint az érdekelt örökösökkel le is tárgyalta, s annak az eredménye az lett, hogy az örökösök a leltározott hagyatéki vagyont egymás közt egyezségileg felosztották és abból G. J., mint az örökhagyónak egyetlen törvényes leszármazója, kötelesrész czimén kapott 8159 K 55 f készpénzt és az ingatlan hagyatékból az egyezségben megjelölt részeket kapta. A fenti összeget az örökhagyó özvegye 1901 augusztus 6-án az alperes kezeihez készpénzben kifizetvén, abból alperes a fentebb említett dijlevél alapján 2000 K-t magának megtartott, a fenmaradó összeget pedig G. J. részére átadta. Ezzel az eljárással azonban a kérdéses hagyatéki ügy teljesen befejezettnek tekinthető nem volt, mert a tárgyalási jegyzőkönyvbe annak aláírása előtt az a megjegyzés van felvéve, hogy a törvényes örökös hallomása szerint, az örökhagyónak a leltározott vagyonain felül még mintegy 16,000 forintot meghaladó takarékpénztári betétje is maradt, amelynek hivatalból való nyomozását kéri; kijelentvén, hogy ez összegre a kötelesrész iránti igényét szintén fentartja. Minthogy azonban a hagyatéki bíróság a bejelentelt igényt figyelembe nem vette, G. J. 1902 május 4-én megjelent az alperes irodájában és megbízta őt a kérdéses takarékbetét kinyomozása és annak részére való megszerzésével.