Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)
-92 Magánjogi Döntvénytár. hogy a 10,000 K értékű kiházasitási tárgyak nejének a tulajdonai. Ezekre s illetőleg egyenértékükre nézve tehát felperesnek követelési joga nincsen. Az alperesek által a kiházasitási tárgyakon felül állítólag hozományul igért 1000 K értékű bútor és 800 K értékű zongora, valamint a fémjelzett 50,000 és 20,000 K-n felperesek részéről állítólag hozományul igért további 10,000 K és kamata tekintetében felperest keresetével szintén el kellett utasítani, mert ha bebizonyítaná is felperes azt, hogy az alperesek az említett bútort, zongorát és készpénzt neki hozományul Ígérték, de át nem adták, azokra vonatkozóan felhozott okokból jogszerű igénye nincs. * K = V. ö. Magánjogi Dtár II. 104., 130., 2IO., III. 71., 72., IV. 84., 105., 177., 219., 231., V. 28. sz. esetekkel és a hozzájuk irolt jegyzetekkel. 54. Az árvaszék által a per vitelére ideiglenesen kinevezett gondnok a bíróilag elmebetegnek nem nyilvánított és gondnokság alatt nem álló személyt törvényesen képviseli. (Curia 1912 január 30. 4060/911. sz. a. I. p. t.) A győri kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Alperesek nem vonták kétségbe, hogy a g) alatti árvaszéki határozat, melylyel P. S. részére ideiglenes gondnokul annak neje kirendeltetett, jogerős és hogy P. S.-nénak ezen ideiglenes gondnoki tisztsége eddig meg nem szűnt. Minthogy a jogerős gyámhatósági határozattal kirendelt ideiglenes gondnok az 1877: XX. tcz. 259. §-án alapuló felügyeleti jogából folyólag jogosítva van a gondnokolt perbeli képviseletére is, az a kérdés pedig, hogy a gyámhatóság helyesen intézkedett-e az ideiglenes gondnok kirendelése tárgyában, a bíróság által nem vizsgálható: a P. S.-né részéről férje képvisele tében és érdekében benyújtott periratokat el kellett fogadni s ezen okokból az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyni kellett. (1911 június 6. 1096/911. sz. a.) A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. * * = Ellenkezőleg határozott a Curia 1895/1911. sz. a. — V. ö. Magánjogi Dtár IV. 64. sz. esettel és a hozzáirt jegyzetekkel.