Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Magánjogi Döntvénytár. 91 terhekről csak akkor lehet szó, ha a házastársak a házassági életközösséget folytatják, közös háztartásban együtt élnek. Az egymástól különélő, közös háztartásban nem lévő házastársaknak csakis jogilag fennálló házasságában tehát a hozomány nem szolgálhatja azt a különlegesen megjelölt czélt, amelyre egyedül rendelve van. Ebből pedig önként következik, hogy a még át nem adott hozomány és a hozománynak még át nem adott kamata iránti követelésnek jogszerű érvényesítése ahhoz a feltételhez van kötve, hogy az érvényesítés idején a házastársak közös háztartásban folytassák a házassági életközösséget s illetvehogy abban az időben, amelyre a kamat igényeltetik, még együtt éltek legyen. Felperes keresetét 1910. január 5-én adta be; abban maga adja elő, hogy az A) alatti közjegyzői okiratba foglalt házassági szerződés szerint alperesek által ígért hozományt az alperesektől nem kapta meg. Nem kapta meg az alperesek által igért 50.000 K utáni ksmat fejében évenként kötelezett 2700 K-ból az első negyed évre eső 675 K-n felüli összeget sem. Minthogy pedig a felperes nejével — az alperesek leányával — a házassági életközösséget 1909 deczember ] 5 óta nem folytatja, mert az elsőbiróság Ítéletében indokoltan megállapított tényállás szerint a házastársak állói az időponttól fogva állandóan külön élnek és igy felperesnek a fent kifejtettek értelmében sem az alperesek által igért hozományhoz és annak kamatához, sem a hozomány és kamata biztosításához jogszerű igénye nincs: felperest keresetének erre irányuló részével el kellett utasítani, anynyival inkább, mivel felperes a tanuként kihallgatott nejének S. O.-nak vallomásával szemben nem is hozott fel olyan körülményeket, amelyek arra engednek következtetni, hogy felperes nejével a házassági életközösséget a kereset beadása előtt visszaállítani megkisérlette. A 20.000 K hozományt az A) alatti szerződés 2. pontja szerint felperesnek neje ígérte saját külön vagyonából. Felperesnek azt a kereseti állítását, hogy az eme hozományról kiállított betétkönyvet a házasság megkötése napján kézhez vette és visszaadási kötelezettséggel alpereseknek megőrzés végett átadta, figyelembe venni már azért sem lehetett, mert a felperes a B) alatti kérdőponlok 6-ik kérdésében foglaltakkal ennek ellenkezőjét, vagyis azt kívánta bizonyítani, hogy az emiitett betétkönyvet neje adta át atyjának, vagyis I. rendű alperesnek. Nyilvánvaló tehát, hogy felperes keresetét a 20,000 K-ról kiállított betétkönyv vagy egyenértéke és ennek kamata iránt az alperesek ellen merőben alaptalanul indította. Az A) alatti szerződés 5-ik pontja szerint felperes elismeri.