Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Magánjogi Döntvénytár. és egyoldalulag felemeli s az adós ezt el nem fogadván, a köl•csönt idő előtt ebből az okból fizeti vissza, ez a jogszabály azonban a jelen esetben nem alkalmazható azért, mert felperesnek bebizonyított tényeiből vont okszerű következtetés utján az állapitható meg, hogy az alperes hitelezőnek kamatfelemelését elfogadta, ahhoz hozzájárult és a kölcsönszerződést a módosított kamatkikötéssel is érvényesen fennállónak tekintette s azt csak utóbb kívánta a visszafizetéssel felbontani, amelynek teljesítésekor tehát a kártalanítási díjra vonatkozó kikötésnek hatálya érvényesült. A per adataiból ugyanis nyilvánvaló, hogj az alperes a felperest a kamatlábnak jövőre, a további intézkedésig történt felemeléséről a G) alatt csatolt levéllel már az 1907. évi deczember hó 5-én értesítette, a felperes pedig a felemelt kamatláb szerint való fizetést nemcsak nem tagadta meg, hanem az általa B—F) alatt csatolt kölcsönnyilvántartási könyvecskék szerint azokat a jelzett értesítés után is, 1908 január 29-én, 1908 április 1-én és 1908 június 4-én, illetőleg az 1908. évi márczius 2-án és 1908 június 1-én önként minden fenlartás nélkül teljesítette. N. B. és F. S. tanuk egyező előadása szerint ugyanis a most említett kamatokat a felperes R. nevü fia fizette ki, kifogásolás és kényszer nélkül. Ugyanezen tanuk vallják azt is, hogy az alperes pénzintézet a felperesnek fiával szemben ígéretet is tett, hogy az eredetileg 8%-ra felemelt kamatokat utóbb le fogja szállítani, ami a csatolt könyvecskék szerint időközben meg is történt és ezt a kijelentést akkor a felperes fia megnyugvással fogadta, sőt a kamatlábnak a 8%-ról leendő leszállítására vonatkozó Ígéretet köszönettel is vette. A felperesnek az az előadása, hogy a magasabb összegű kamatfizetésbe való megnyugvásra s az egyébként tagadott megegyezésre fiát nem hatalmazta föl és igy fiának ténykedése az ő és az alperes között való jogviszonyra kihatással nem lehet, nem bír jelentőséggel, mert a fentemiilett körülmények szerint a dolog természete hozza magával, hogy az alperes a felperesnek fiát, aki nála a könyvecskékkel a kamatfizetés czéljából jelentkezelt és a kamatokat a felperes helyett és nevében le is fizette, e részben a felperes részéről meghatalmazott közbenjárónak tekinthette; s az is kétségtelen, hogy az itt fontossággal biró kamatfizetésnek önként és ismételve történt teljesítése a felperes tényének tekintendő. Hogy pedig a felperes csak utóbb kívánta az alperessel szemben fennállolt kölcsönszerződési viszonyát felbontani, az nyilvánvaló az alperesileg csatolt levelek keltéből is. A 8.7. alatt csatolt levél szerint ugyanis az oraviczai kereskedelmi és iparbank csakis az 1908. évi augusztus hó 3-án értesitette az al-