Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Magánjogi Döntvénytár. 63 perest arról, hogy a felperes nála kölcsönt vett fel, és hogy felhalalmazta a levelet intéző bankot az alperesnek a felperessel szemben fennálló, bekebelezett követelésének kiűzetésére s az alperesnek az 1908 augusztus hó 4-én kelt, 9.7. alatt csatolt levelében tett felszámításhoz képest, ameljben a most vitás kártalanítási dijak is felsoroltának, a fentnevezett és e részben a felperes meghatalmazottjaként eljáró bank az 1908 sugusztus hó 27-én kell, 10. 7. alatt csatolt levele szerint 44000 K-nak 1908 szeptember hó 1-én megküldését kilátásba helyezte s egyszersmind megígérte, hogy a további 114,000 K-át, valamint a felszámított 3160 K kártalanítási dijat is az 1908. évi október hó 1-én fogja kifizetni. Ez a kifizetés a 11. 7. alatt csatolt jegyzék szerint számoltatott el és a nevezett bank csakis az 1909 márcz. 6-án kelt, 14. '/. alatt csatolt levelében értesítette az alperest, hogy a felperes a kártalanítási dijat csakis az 1. 7. alatti okiratban foglalt 24,000 K-ás tartozása tekintetében, tehát csak 480 K összegre nézve kifogásolta. Ilyen körülmények között a felperes a részéről megnyugvással elfogadottnak tekintendő kamatlábfelemelés miatt tartozásainak lejárat előtt visszafizetése czimén terhére felszámított és általa kifogás nélkül ki is fizetett kártalanítási díj visszatérítését az alperestől követelni nem jogosult; nem állapitható meg ez a joga a /. alatti okiratban foglalt 24000 K-ás tartozás tekintetében még azért sem, mert bár az okirat szerint a kérdéses tartozás már az 1907. évi július hó 4-én lejárt, a feníorgó körülmények miatt, de a teljesített kamatfizetések következtében is nyilvánvalónak tekintendő, hogy az alperesileg vitatott meghosszabbítás az okirat értelmében megtörtént, az 5. 7. alatti okiratban foglalt 10,000 K ás tartozás tekintetében pedig az e részben az elsőbirósági Ítéletben helyesen felhozoltak szerint sem, végül a 6. 7. és 7. 7. alatti okiratokon alapuló váltótartozás után is számított kártalanítási dij tekintetében még azért sincs a felperesnek visszakövetelési joga, mert bár a részéről ff—N) alatt becsatolt váltók szerint azok már az 1908 július hó 29-én lejártak, de ezeknek a 6 /. és 7. 7. alatti okiratokra való vonatkozása kétségtelen és igy nyilvánvaló annak az alperesi védekezésnek helyessége, hogy a jelzálog és váltótartozások egymással összefüggvén, az alperes a jelzálogos kölcsönök időelőlti beváltásába csak ugy egyezett bele, hogy a felperes a megegyezés szerint az esedékesség idején nem követelt kifizetést a váltókra is egyúttal teljesíteni fogja s a kártalanítási dijat azok összege után is megfizeti, hogy pedig ezt a felperes megbízottjaként eljárt oraviczai bank kifogás nélkül teljesítette, az a fentebbiekben már kifejezésre talált.