Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Magánjogi Döntvénytár. 45 elmarasztaltatott vagy amennyiben az alaptalanoknak bizonyult bűnvádi feljelentések folytán akár bíróilag meg nem állapított költ ségek felmerülésével, akár az alaptalan meghurczoltatás folytán állását vesztve, vagy más módon keresményében csorbát szenvedve, felperes kárt szenvedett. Felperes a 4705/901. sz. ítélet ellen beadott felebbezéséhez A) alatt csatolt kimutatásból és a 4 7,976/901. sz. felebbezéshez. K) alatt csatolt okiratokból kitetsző kiadások beszámítását kérte perujitási keresetében. Ámde eltekintve attól, hogy az A) a. kimutatásban 1893. decz. 7-től 1898 június l-ig terjedő kelet alatt felsorolt összegek nem perbeli, hanem háztartásra vonatkozó kiadások, ezen kimutatás, számlák, levelek és feladó vevényekből meg nem állapitható sem az, hogy ezek a kiadások milyen ügyekben merültek fel, sem az, hogy a vétivek szerinti fizetések mi alapon és milyen czélra történtek, annál kevésbé, mert felperes perujitási keresetében a K) alatt csatolt iratokkal azt kívánta bizonyítani, hogy az alperesnő által ellene inditott számtalan polgári és bűnügyben milyen ügyvédi költségeket volt kénytelen fizetni, a 16,165/907. sz. jegyzőkönyvben azt adta elő, hogy a K) alattiak szerint teljesített fizetések a ház közös jövedelméből az alperest megillető jutalékra történtek. Minthogy továbbá az X/28—X/34.a. csatolt büntetőügyekre vonatkozó iratokból, a melyek közül a honossági és községi illetőség megállapítása, valamint a G. J. vallomása miatt folyamatba tett bűnügyek a Curiának az alapperben 6905/901. sz. a. hozott ítéletében már méltatva lettek, nem állapitható meg az sem, hogy felperes keresetét és állását az alperes feljelentései folytán vesztette volna el, vagy hogy kereselképtelen állapotba az alaptalan panaszok folytán jutott volna, mindezeknél fogva felperes az A. és K. alattiak szerint érvényesített összeget az alperes hozományába be nem számithatja, eltekintve attól, hogy az ilyen kártérítési igény az alperest megillető készpénzhozományba leendő beszámításra, mint nem liquid és határozatlan követelés, különben sem alkalmas. Az alperes fényűző és költekező életmódját illetően felperes részletesen elő nem adta, hogy mennyi volt az a többletköltség, a melyre a keresményén, valamint a hozomány és a kezelése alatt álló ház u»án élvezett jövedelmen felül szüksége volt és a melyre nézve állítása szerint alperessel abban állapodott meg, hogy ez a többlet a hozományból fedezendő. Ennélfogva még ha főesküvel való bizonyítás alkalmazása mellett megállapítható volna is, hogy ilyen megállapodás a felek között létrejött, az ekként telt kiadások egyenként való számszerű megállapítás nélkül beszámítás tárgyát nem képezhetik. (1910 április 20. 3615/1909.)