Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

28 Magánjogi Döntvénytár. dalmi adalékoknak beillesztéséből áll, hanem az összes adalékoknak egységes egészei képező öszmübe való egybekapcsolásában nyilvánulhat meg csupán. (Curia 1910 deczember 20. 3338/1910. sz. a. VI. p. I.) A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét a felperest keresetével elutasító részében helybenhagyja, ellenben annak az alperesi viszonkereseire, illetőleg a felperes kártérítési kötelezettségének megállapítására vonatkozó részét megváltoztatja s ezek tekintetében az elsőbiróság Ítéletét hagyja helyben. Indokok: Felperes kereseti előadása szerint a Cs. J. Gy. állal szerkesztett és a felperes egyik jogelődjének kiadásában 1905 évben megjelent D) alatti miiből alperesek annak legnagyobb és legjelentékenyebb részét, jelesül pedig harminczhatrendbeli éneket a másodrerdü alperes által szerkesztett és az elsőrendű alperes kiadásában 1908. évben megjelent C) alatti miibe jogosulatlanul átvették, illetőleg szószerint utánnyomatták, a mely egyházi énekek közül a keresetben 1—28. tétel alatt megjelölt énekeket a másodrendű alperes maga irta, tehát azoknak egyedül ő a szerzője, a 29—36. tétel alattiakat pedig, mint még sehol másutt meg nem jelent adalékokat, a nép között összegyűjtötte. Ez alapon kéri felperes, mint a D) alatti kiadás szerkesztőjének : Cs. Gy. kántortanítónak igazolt jogutódja, a szerzői jog bitorlását alperesek ellenében megállapítani. Az kétségen felül áll, hogy a D) alatti ((Egyházi Nép-Enektár» czimü könyv szerkezeténél és tartalmilag tervszerűen összefüggő berendezésénél fogva, mint többeknek irodalmi adalékaiból egységes egészszé egybekapcsolt mü, gyűjteményes műnek tekintendő. Az ily jellegű müvekről az 1884: XVI tcz 2. § ában ki van mondva, hogy azokra, mint egységes egészre nézve, a szerkesztő a szerzővel egyenlő védelemben részesül és hogy az egyes irodalmi adalékokra nézve a szerzői jog azoknak szerzőit illeti. A gyűjteményes müvek tekintetében tehát a törvény kettős védelmet biztosit: védi ugyanis a szerkesztő jogát az egész műre, az egyes adalékok szerzőinek saját szerzői jogát pedig az egyes adalékokra nézve; a miből következik, hogy a D) alatti műre, mint egységes egészre nézve, felperest a Cs. Gy. mint szerkesztőnek jogán megillető szerzői jog bitorlása alperesek ellenében csak akkor foroghatna fenn, ha alperesek a D) alattit egészben utánnyomatták volna, a minek esete azonban, a felperes saját előadása szerint, tényleg fenn nem forog. De ezzel ellenkezőleg felperes rámutat arra, hogy az írói