Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Magánjogi Döntvénytár. 2» müvekre vonatkozólag az 1884: XVI. tcz. 5. §-ának rendelkezése szerint a bitorlás abban az esetben is fenforog, ha az irói miinek csak egy része is jogosulatlanul többszöröztetett, közzétételeit és forgalomba helyeztetett ; mely alapon felperes azt vitatja, hogy alperesek mégis bitorlást követtek el felperes sérelmére azzal, hogy a felperes korábban megjelent D) alatti kiadásának nagy és jelentékeny részét későbben megjelent C) alatti munkájukba jogosulatlanul átvették, illetőleg utánnyomatták. Ámde felperes ezen érvelésének tényszerű alapja nincs, mert szembeállítva egymással a 2. §. fémjelzett intézkedéseit az 5. §, most emiitelt rendelkezésével és figyelemmel ezen szakaszoknak a törvényben való elhelyezésére is, nyilvánvaló, hogy a szerzőjogi törvény a gyűjteményes irói müveket a védelmi jog tekintetében az egyébnemü irói müvektől félreismerhetlenül megkülönbözteti, a mi egyrészt kitűnik abból, hogy a törvény nem is magát a gyűjteményes müvet, mint ilyet, hanem inkább azt a szellemi tevékenységet kívánja oltalmazni, melyet a szerkesztő a mü létrehozása körül kifejlett; másrészt pedig abból, hogy ennek a szellemi tevékenységnek eredménye nem egyes irodalmi adalékoknak beillesztéséből áll, hanem az összes adalékoknak egységes egészet képező összmübe való egybekapcsolásában nyilvánulhat meg csupán. Ezek szerint a 2. §. első bekezdésének helyes értelmezésével szemben felperes az 5. §-nak általa idézett rendelkezésére sikerrel nem hivatkozhat. A mi felperesnek azt a további álláspontját illeti, mely szerint vitatja, hogy amennyiben jogelőde: Cs. J. Gy. szerkesztő a keresetben 29- 36. t. a. megjelölt és még közzé nem lelt énekeket a nép között felfedezte s ugy gyűjtötte össze, felperes ezekre az alperesek által jogosulatlanul utánnyomatott irodalmi adalékokra nézve a 2. §. végbekezdése szerint védelemben szintén részesítendő. Ez az álláspont azonban helyt nem álló, mert a 2. §. végbekezdésében foglalt rendelkezés csak abban az esetben nyerhet alkalmazási, ha a gyűjteményes műbe egybefoglalt valamennyi irodalmi adalék oly jellegű, hogy azok egyike sem jelent még meg és egyike sem áll a törvény védelme alatt, vagyis az egész műnek kizárólag ily jellegű adalékokból kell összeállítva lennie, hogy védelemben részesüljön, már pedig felperesnek saját előadása megczáfolja azt, hogy a D) alatti tekintetében ezek a követelmények, illetőleg együttes feltételek fenforognának. Ugyanezért a bitorlás ebben az irányban sem volt megállapítható. Felperes végül hivatkozással arra, hogy a keresetében 1—28. t. a. elősorolt és az alperesek által szintén utánnyomatott irodalmi adalékok szer-