Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Magánjogi Döntvénytár. 145 tez. rendelkezései irányadók. E tez. 82. §-a értelmében a végrendeletek tekintetében elsősorban a közjegyzői okiratra nézve általában előszaboit kellékek szükségesek. A 72. §. ezeket illetően kizárja az ügyleti tanuk közül azokat, akikre az ügyletből előny háramlik (cl pont) valamint azokat, akik valamely félnek szolgálatában állanak (e pont). Felperesek mindkét pontra fektetik a végrendelet érvénytelenségét vitató keresetüket. És pedig D. A. végrendeleti tanút illetőleg azért, mert ez a tanú a végrendelet szerint hagyományos, tehát rá a végrendeletből előny háramlik. Ez azonban nem áll. Igaz ugyan, hogy a végrendelet szerint végrendelkező D. A.-t D. B.-vel együtt megbízta és felhatalmazta arra, hogy kéziratait sajtó alá rendezve kiadják s a kiadás költségei fedezésére 800 K-t rendelt, ámde minthogy ez az összeg meghatározott czélra, tehát elszámolás kötelezettségével van hagyva, a megbízottakra s igy D. A.-ra sem jelent az vagyoni előnyt. De nem tekinthető rá nézve ez a megbízatás ama szempontból sem, hogy a kéziratok kiadásából netán befolyó vételár a kéziratok sajtó alá rendezőit illetné, mert a végrendelet e tekintetben határozottan nem intézkedik s az l.V. a. egyházi jegyzőkönyvből megállapítható, hogy a végrendelet ilyen értelmezést nem is nyert, mert a könyvek befolyandó vételára a további kötetek kiadására van rendelve. A 72. §. d) pontjabeli kizárási ok tehát D. A. személyét illetőleg fenn nem forog. De nem forog fenn az e) pont esete sem. Mert habár D. A. mint a n — i református főgymnázium tanára és L L. mint az ezen egyház által fentartott tanítóképezde tanára, kik állásuknál fogva a n—i református egyház fegyelmi hatósága alatt is állanak és kineveztetésük avagy megválasztatásuk módjára való tekintet nélkül közvetve az alperes egyház szolgálatában állóknak tekintendők is, mindazonáltal a 72. §. e) pontja ezen esetben még sem nyer alkalmazást. A törvényczikk VI. fejezete tartalmából ugyanis megállapítható, hogy a 72. §. e) pontjában «fél» alatt az ügyletet megkötő fél, vagyis az ügyfél értendő. A végrendelkezésre mint egyoldalú ügyletre való vonatkozással tehát csakis maga a végrendel kező az, aki mint fél szerepel s akinek a tanukhoz való esetleges szolgálatadói viszonya a tanút e szerepre alkalmatlanná tehetné, amiből következik, hogy a kifogásolt két tanúnak a n—i református egyházhoz való viszonya a végrendelet érvényességét nem érinti s az ezen alapon sem támadható meg. Nem volt megtámadható a végrendelet azon okból sem, hogy a n—i református egyház javára telt hagyományhoz fűzött feltétel a jó erkölcsökbe ütköző volna. Magánjogi Döntvénytár. V. 10