Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

132 Magánjogi Döntvénytár. Kimondatott, hogy a kincstár ennek ellenére sem köteles az apa által megtérített összeget visszafizetni. (Ouria 1911 márczius 29. 3823/910. sz. a. VI. p. t.) A máramarosszigeti kir. törvényszék: A keresetet elutasítja. indokok: A t—i postahivatalban, melynek postamestere évek óta özv. Sz. K.-né volt, dr. B. posta és láviida segédtitkár rovancsolásl, majd midőn visszaélésekre jött rá, vizsgálatot tartott s a postakincstár kárára 6100 K kárösszeg erejéig hivatali sikkasztást állapitolt meg, mely kárnak megfizetésére s a nevezett postamester által szülei utján nyújtott 16,000 K biztosítékon felül további 30,000 K biztosíték nyújtására a postamester szüleit felhiván, J. B.-né, a postamester anyja a t—i ingatlanaira a posta és távírda kincstár javára további 30,000 K erejéig biztosilékkép a zálogjog bekebelezését megengedte, ami foganatosíttatott is, J. B., a felperes pedig Anna leánya javára nyugtáztatva a 6100 K kárösszeget, a poslakincstár képviselőjének kezéhez azt sajátjából lefizette. Felperes ennek a 6100 K-nak a visszafizetését követeli, mivel a fizetésre magát nem szabadakarattal, hanem lelke kényszerhatása alatt határozta el, amennyiben dr. B. titkár előtte a büntető feljelentés következményeit élénk színekkel ecsetelte, egyben kilátásba helyezte, hogy kívánsága teljesítése esetén büntető feljelentést nem tesz és nem tétet s oda fog hatni, hogy ha a postamesteri állást J. J. özv. Sz. K.-né nem tarthatná meg, azt a felperesnek Anna nevü leánya nyerje el, azonban a poslatitkár ezen igéretét meg nem tartolta, Ilona özv. Sz.-né leányát feljelentette, elitéltette, a postamesteri állásra is mást neveztetett ki s igy az őt tudatosan meg is tévesztette. Megállapítható, hogy özv. Sz. K.-né J. J. T—ból dr. B. J. kerületi biztos ludta és beleegyezése nélkül el és M. felé utazott azért, hogy a kir. ügyészségnél jelentkezzék, azonban a csendőrség által útközben feltartóztatva, T—ba visszavitetett s ugy a csendőrség, mint az eljárt postatitkár által feljelentetett, minek folytán sikkasztás, magánokirathamisitás és közokirathamisitás bűntettei miatt négy évi fegyházra stb ítéltetett, megállapittatott, hogy pusztán a postakincsár kára 20,864 K-t tesz ki, melynek megfizetésére az elitélt vádlott köteleztetett is. Megállapítható továbbá, hogy a 6100 K-t a postamesterré kineveztetni kivánt J A. javára nyugtázták ugyan, azonban azt J. B. a sajátjából fizette, ebből következik, hogy ezen összeget illetőleg felperesnek az Anna leánya engedménye nélkül is kereshetőségi joga van, bizonyítva van az is, hogy J. Anna a postamesteri állásra nem is pályázott. Minthogy pedig büntetendő cselekmény kétségtelen fenforgása esetén a büntető eljárás igénybevételének kilátásba helye-