Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)
Magánjogi Döntvénytár. 129 74. Az 1881. évi LX. tcz. rendelkezései nem nyújtanak alapot arra, hogy abban az esetben, ha a per utján megitélt követelés a pernyertes fél ellenében végrehajtásilag letiltatván, birói letétbe helyeztetik s arra az 1881. évi LX. tcz. 119., illetve 126. § ai értelmében sorrendi tárgyalás lartatik, az illető pernyertes fél perbeli ügyvédje a perben csupán saját fele irányában megállapított kiadása és dijai tekintetében a kérdéses követelésre végrehajtást vezetett hitelezők előtt törvényes elsőbbséget érvényesíthetne. (Curia 1911 márczius 28. 5084/1910. sz. a. A Curia VI. tanácsának elvi jelentőségű határozata.) A kir. Curia: A felfolyamodásnak azt a részét, amely a másodbiróság végzésének az elsőbiróság 48/6. alszámu végzése feletti rendelkezése ellen irányul, visszautasítja, s a felfolyamodásnak egyedül egyéb részét elfogadva, annak alapján a másodbiróságnak az elsőbiróság 48/a. alszám alatti végzés tekintetében tett rendelkezését helybenhagyja. Indokok: Az 1881. évi LX. tcz. rendelkezései nem nyújtanak alapot arra, hogy abban az esetben, ha a per utján megitélt követelés a pernyertes fél ellenében végrehajtásilag letiltatván, birói letétbe helyeztetik s arra az 1881. évi LX. tcz. 119., illetve 126. §-ai értelmében sorrendi tárgyalás lartalik, az illető pernyertes fél perbeli ügyvédje a perben csupán saját fele irányában megállapított kiadása és dijai tekintetében a kérdéses követelésre végrehajtási vezetett hitelezők előtt törvényes elsőbbséget érvényesíthetne. Nevezetesen nem terjeszthető ki ily irányban a 126. §. harmadik bekezdése sem, mert a fél által megbízott ügyvéd az ott említett ügygondnokkal egy tekintet alá nem vonható. Az 1874. évi XXXIV. tcz. 48. § ának értelmezése körül kifejlődött birói gyakorlat megengedi ugyan, hogy az ügyvéd bizonyos feltételek alatt a megbízója részére behajtott összegből az ugyanazon ügyben ügyfelével szemben megállapított munkadiját és kiadását levonhassa, de ennek alapján nem lehet az ügyvédnek a nem is kezéhez befolyt, hanem a bíróság rendelkezése alá került összegre elsőbbségi igényét megállapítani. Helyesen rendelkezett tehát a másodbiróság, midőn a 48/a. Magánjogi Döntvénytár. V. 9