Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

112 Magánjogi Döntvénytár. sal, vagy egyébként ravasz uton tévedésében megtartani igyekezett volna (optk. 871.,874., 876. § ai); és mert felperes keresetét alperes jogtalan gazdagodására nem fekteti. Az optk. 12. § ában meghatározott anyagjogi szabályt sértette tehát meg a felebbezési bíróság akkor, amidőn az alperes által emelt az itélt dolog fenforgására alapított kifogásnak félretételével alperest a kereseti összeg megfizetésére kötelezte; miért is a kir. ítélőtábla a többi a fent kifejtettek íolytán tárgytalanná vált felülvizsgálati panasz figyelmen kivül hagyásával a rendelkező rész értelmében határozott. * * = V. ö. Magánjogi Dtár I. 60., II. 49., 123., 146., IV. ISO. 196. sz. esetekkel és a hozzájuk irt. jegyzetekkel. 64. A megváltott szőlők a volt jobbágyokat tulajdoni joggal illetvén: őket, hacsak az 1871: LM. t.-czikk 85. §-a annak útját nem állja, a kőszénre vonatkozó s a tulajdonjogban benne foglalt jogosítványok is megilletik. Ha tehát az úrbéri egyezség a szőlőkre ki nem terjedt, hanem a kőszénhez való jogot a volt földesúr részére csak az úrbéri szántókra, erdőkre és legelőkre tartja fenn, a földesúrnak a szőlők alatt lévő kőszénre nincs joga. A telekkönyvi bejegyzés, vagy a kőszénkutatási engedély nyerése és a kutatási és kiaknázási jogok haszonbérbe adása nem szolgálhat a földesúr kereseti jogának megállapítására. (Curia 1911 január 26. 4498/1910. sz. a. IV. p. t.) A kir. Curia: A kir. Ítélőtábla ítéletét az elsőbirósági ítéletre is kihatóan megváltoztatja, a felperest keresetének az alsóbíróságok által megítélt részével, tehát teljesen elutasítja. Indokok: Az ideigl. törv. szab. VII. része 1. §-ának e) pontja az 1859 okióber haváig a földbirtokosok javára s mások kizárásával kiszabott kőszénbányanyithatási és feltárhatási időt akkép élesztette föl, hogy a törvényhozás másként rendelkezéséig