Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

66 Magánjogi Döntvénytár. indítása után, hanem perindítás előtt hozatott hivatali sikkasztás büntette miatt büntető marasztaló ítélet. A kir. törvényszék a felperes kifogásait helyt állóknak nem találta, mert az 1881 : LIX. tcz 21. §-a utolsó bekezdésének nem lehet oly értelmet tulajdonítani, hogy felperes a póteskü letételétől csak akkor lenne elzárható, ha alperes a büntető bíróság ítéletére támaszkodva, idevonatkozó érveit az 1868 : LIV- tcz. 222. §-a értelmében már a per folyama alatt előadta volna. Az idézett §-ban emiitett s az ellenfél eskütételét esetleg gátló s a per folyama alatt előadandó érvek alatt az 1881: LIX. tcz. 21. §-ában felsorolt személyi minősitéslől különböző más tárgyi körülményekre vonatkozó azok az érvek értendők, melyek a bírót az eskü meg nem ítélésére tárgyi okokból indítják s melyek a perben fel nem hozatván, vagy be nem bizonyittatván, többé nem érvényesíthetők. Ellenben az 1881: LIX. tcz. 21. §-ában felsorolt személyi minősítési mozzanatok fenforgása esetén az esküt általában meg nem engedhetőnek mondja ki a törvény akkor is, ha a személyi minősítési mozzanatok a perben fel nem hozattak, hanem csak az eskütételkor merülnek fel. Az idézett 21. §. ugyanis arra akart a peres félnek módot nyújtani, hogy az ellenfelének már jogerejüleg odaítélt eskü letételét a fenforgó személyi minősítési mozzanatok kimutatása esetén meggátolhassa, az esküt letenni szándékozó személynek az igazmondásban való megbizhatlansága miatt. Ez értelmezés helyességét bizonyítja az idézett tcz. 22. § a is, mert ha a peres fél, az ellenfelének már jogerejüleg odaítélt eskü letételét meggátolhatja oly esetben, mikor az ellenfélnek igazmondásban való megbízhatatlansága a per megindítása után hozott büntetőbírósági Ítélettel bizonyítható : akkor nincs elfogadható ok arra, hogy a peres fél az ellenfélnek már jogerejüleg odaítélt eskületételt ne gátolhassa meg oly esetben, amikor az ellenfélnek az igazmondásban való megbizhatlansága már a per megindítása előtt meghozott büntetőbírósági ítélettel bizonyítható, mit bizonyít az a körülmény is, hogy az idézett §. nem azt mondja ki, hogy az eskü meg nem Ítélhető annak, aki az olt előirt minőségű bűntettben bűnösnek mondatott ki, hanem azt mondja ki, hogy az ilyen egyén esküre nem bocsátható. Minthogy pedig alperes büntetőbirói ítéletekkel igazolta, hogy felperes hivatali sikkasztás büntette, tehát nyereségvágyból elkövetett bűncselekmény miatt jogerejüleg elitélve volt s minthogy az 1881: LIX. tcz. 21. §-ának utolsó bekezdése szerint az, aki nyereségvágyból elkövetett bűncselekmény miatt elitéltetett, csupán főesküre s erre is csak akkor bocsátható, ha az neki ellenfele által kináltatott vagy visszakináltatott s így ha a bíró-