Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Magánjogi Döntvénytár. 173 Indokok: Felperes harmadrendű alperest azon alapon kérte marasztalni, hogy a keresethez B) és C) alatt csatolt szerződések a felperes kijátszására irányuló színleges ügyletet tartalmaznak és hogy harmadrendű alperes az ingatlanokért ellenértéket nem adván, előbbi, mint megajándékozott, az ajándék erejéig felelős. A felperes által hivatkozott H. L. tanu a szerződések kötésére vonatkozó körülményekről mit sem tud, B. J. tanu pedig az erre nézve előadottakat elsőrendű alperes nyilatkozataiból tudja, amelyek ez okból harmadrendű alperessel szemben nem kötelezők, de különben is a most emiitett tanu által előadott abból a körülményből, mely szerint harmadrendű alperes ingatlanait utóbbi összes adósságainak átvállalása mellett megvette azzal, hogy ha az adósságok ki lesznek fizetve, az ingatlanok elsőrendű alperesre visszaszállanak, az ügylet szinlegességére következtetni sem lehet. Minthogy pedig felperes a most felsoroltakon kivül más bizonyítékot nem szolgáltatolt, a harmadrendű alperesnek elsőés másodrendű alperesekhez való közel rokonsági viszonyából, valamint abból, hogy elsőrendű és másodrendű alperesek a felperestől vett ingatlant a vétel után rövid idő alatt és pedig az általuk adott 6000.!K vételárnál lényegesen olcsóbbért, vagyis 4000 K-ért adták el, egymagában egyéb támogató adat hiányában következtetést vonni nem lehet: a keresetnek az ügyletek szinlegességére vonatkozó jogalapja, mint nem bizonyított, elesik. Ami pedig harmadrendű alperesnek megajándékozott voltára vonatkozó kereseti alapot illeti, e részben felperes tényállításai a per adataival megczáfoltattak. A szakértők egyhangú véleménye szerint ugyanis első- és másodrendű alperesek által harmadrendű alperesnek eladott ingatlanok a szerződésekben kitüntetett 4600 K vételárnál kevesebbet, vagyis csak 3500 K-t érnek, hogy pedig harmadrendű alperes a szerződésekben kitett 4600 K vételárnak megfelelő összeget tényleg kielégítette, bizonyítva van P. E. tanunak vallomásával, mely szerint első- és másodrendű alpereseknek 2746 K 49 fillért tevő alsólendvai takarékpénztári tartozásai a harmadrendű alperes által ezen pénzintézettől felvett 3500 K jelzálogkölcsönből levonattak, tehát ezáltal kielégíttettek és bizonyítva van felperesnek ama beismerésével, hogy harmadrendű alperes az A) alatti szerződés alapján első- és másodrendű alperes által a vételárból felperes helyett kifizetni kötelezett 5000 K-ból 2500 K-t magára vállalt. Eszerint harmadrendű alperes az első- és másodrendű alperesektől a B) és C) alattiakkal megvett ingatlanokért a megfelelő értéket kiszolgáltatván, harmadrendű alperes, mint megajándékozott sem felelős.