Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Magánjogi Döntvénytár. 171 (Curia 1908 április 9. 29Í22/907. sz. a. — A Curia II. tanácsának elvi jelentőségű határozata.) A zalaegerszegi kir. törvényszék: B. Gy. és neje első- és másodrendű alperesekel arra kötelezi, hogy az alsólendvavidéki takarékpénztár javára bekebelezett zálogjog által biztosított követelésre 5000 K tőkét stb. megfizessenek, továbbá, hogy a jelzálogul szolgáló ingatlanokból felperes tulajdonául fenmaradt részeket a zálogjogtól tehermentesítsék. A harmadrendű alperes B. J.-t pedig annak tűrésére kötelezi, hogy ezen követelés a jelzálogul szolgáló ingatlanok azon részéből, melyek az ő tulajdonát képezik, továbbá a szintén a nevén álló másik ingatlanból végrehajtás utján kielégíttessék. indokok: A törvényszék a következő tényállást állapítja meg: 1. A gutorföldi 438. és 680. sz. telekjegyzőkönyvekben felvett ingatlanilletőségnek felerészét felperes eladta első- és másodrendű alpereseknek 6000 K vételárért. Vevők a vételárból 1000 K-t megfizettek s arra kötelezték magukat, hogy a hátralékos 5000 K fejében átvállalják az Alsólendva vidéki takarékpénztár javára 10,000 K váltóhitel biztosítéki tőke stb. erejéig bekebelezett zálogjog által biztosított követelésből az eladó felperest terhelő felerészt és a zálogjogot az eladó felperes nevén visszamaradt ingatlanrészekről töröltetik. 2. Az első- és másodrendű alperes ezen kötelezettségének, nem tett eleget, hanem a megvett ingatlanrészeket 4000 K a gutorföldi 515. sz. telekjegyzőkönyben felvett ingatlant pedig 600 K vételár kitüntetése meliett átruházták B. J. harmadrendű alperesre. 3. Az előbbi pontban jelzett 2. rendbeli szerződés csak színlelt ügyletet foglal magában. 4. Az első- és másodrendű alperes teljesen vagyontalan, ezeken a követelés be nem hajtható. E tényállás megállapítására a következők szolgáltak alapul: ad 3. A B) és C) alatti szerződések tartalma valósága megczáfolást nyert, mert harmadrendű alperes maga sem állítja, hogy vételár fejében az első- és másodrendű alpereseknek valamely összeget fizetett volna, azt vitatja, hogy első- és másodrendű alperesek helyett nem a vételárként kitett 4600 K-t, hanem több mint 6000 K-t fizetett már s még fog fizetni, tehát nyilvánvaló, hogy tulajdonképpeni vételárat nem is fizetett. A B) alatti szerződés 2. pontja szerint az ennek 1. pontjában kitüntetett 4000 K vételár akként lett volna kiegyenlítendő, hogy az ingatlanokat terhelő alsólendvai takarékpénztári 10,000 K tartozás Va részének vagyis 5000 K-nak a kifizetését harmadrendű alperes magára vállalta, ezenfelül tartozott az ugyancsak