Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Magánjogi Döntvénytár. 169 Indokok: Az elsőbiróság ítéletét meg kellett változtatni és felperest keresetével el kellett utasítani, mert az osztrák polgári törvénykönyvnek az országbírói értekezlet által, amennyiben a telekkönyvi rendelettel egybefügg s telekkönyvi jog szerzésére vagy megszüntetésére alapul szolgál, hatályában fentartott 469. §-a szerint a jelzálog megszüntetésére magában az adósság lefizetése nem elegendő s a jelzáloggal terhelt ingatlan mindaddig lekötve marad, mig a zálogjog a telekkönyvben nem törültetik; ebből az általános szabályból pedig következik, hogy a fennállónak jelentkező zálogjogra alzálog szerezhető, feltéve, hogy a szerző jóhiszemű ; minthogy pedig felperes nem is állította, hogy alperes az alzálogjog szerzésekor rosszhiszemű lett volna : ennélfogva a jóhiszemüleg szerzett alzálogjog kitörlése azon az alapon, hogy az alzáloggal terhelt követelés az alzálogjog bejegyzése előtt már kifizetés folytán megszűnt, el nem rendelhető. (1907 márcz. 27. 2530. sz. a.) A kir. Ouria: A másodbiróság ítéletét megváltoztatja s az elsőbiróság Ítéletét hagyja helyben. Indokok: A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete hagyatott helyben indokai alapján és főként azért, mert a per adataiból kétségtelen, hogy a törülletni kért alzálogjog az 1902. évi április 12-én felvett kielégítési zálogolási jegyzőkönyv alapján a Sch. I. javára engedmény jogczimén bekebelezett zálogjogra és pedig oly időben szereztetett, amikor már ugyancsak e per adatai szerint a Sch. 1. javára bekebelezett követelés az 1898 október 10-én történt fizetés következtében megszünt^; ilyen körülmények között tehát kétségtelen, hogy az alzálogjog bekeblezése hatálytalan végrehajtási foglalás alapján történt és igy ezek szerint az alzálogjog is hatálytalan lévén, annak kitörlése helyesen rendeltelett el. * * = Az eddigi gyakorlat a jóhiszeműséget vizsgálta : Midőn az alzálogjog bekebeleztetek, már ki volt fizetve ama zálogjog alapjául szolgáló követelés, melyre az alzálogjog bekebelezése történt. Minthogy pedig a zálogjog tulajdonosa az "alzálogjogtulajdonos takarékpénztárnak igazgatója és mint ügyvéd képviselője volt: a takarékpénztárnak tudnia kellett a zálogjog fenn nem állásáról, jóhiszemünek tehát nem tekinthető és a javára bekebelezett alzálogjog eredettől fogva érvénytelen. Dtár 111. f. XXVI. 72. — Az alzálogjog törlése iránt indított kereset eluiasittatott, mert a zálogjog feltétlenül kebeleztetett volt be és sem a bekebelezésről, sem a telekkönyvi hatóságnál lévő végrehajtási iratokból ki nem tünt, hogy a zálogjog alapjául szolgáló Ítélet csak ékszerek kiadása ellenében marasztalt, és mert ennélfogva az alzálogjog szerzője, mint jóhiszemű nyilvánkönyvi jogszerző feltétlenül követelhet fizetést; felperes tehát vele szemben a fizetést az ékszerek kiadásától nem teheti függővé. Dtár III. f. XXII. 163.