Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

152 Magánjogi Döntvénytár. harmadik személy az ingatlan jogszerű tulajdonosa, és vele szemben az, ki az emiitett körülményekről tudva, az ingatlant az árverési vevőtől megvette, jóhiszemű szerzőnek nem tekinthető. (Ouria 1908 jan. 7. 710/907. sz. a. VIII. p. t.) A trencséni kir. törvényszék: Felperest keresetével elutasítja, az alperes viszonkeresetének helyt ád, s a r—i ezidőszerint felperes nevére jegyzett ingatlan részre nézve a tulajdonjogot alperes javára megítéli stb. stb. indokok: Felperes mint pusztán telekkönyvi tulajdonos kéri. hogy alperes az r—i ingatlanok birtokába való kibocsátására stb. köteleztessék. Alperes mint az ingatlanok ezúttal is jogszerű birtokosa ki fogásolja felperes kereshetőségi jogát, s előadja, hogy felperes mint telekkönyvi tulajdonos csak akkor követelhetné az általa telekkönyvileg megszerzett ingatlan birtokát, ha az ingatlan jóhiszemű szerzését is igazolná, mert ő a felperest rosszhiszemű szerzőnek nyilvánítja, amennyiben azt a jogelőde T. L-tól, evvel összejátszva rosszhiszemüleg szerezte, annak daczára, hogy mint u. a. falubeli lakos tudta, hogy T. I. mint az alperesnek béresgazdája az ingatlant az árverésen az alperes gazdája megbízásából ennek részére árverelte, megvette és a vételárt ennek megbízásából és pénzéből fizette, s a való tényállás elhallgatásával az ingatlant ravaszul a saját nevére kebeleztette, azért felperes ellen viszont keresetet támaszt stb. A kir. törvényszék a rendelkező rész értelmében határozott ; mert jóllehet a korlátlan telekkönyvi tulajdonos rendszerint jogosítva van a tulajdonaként kitüntetett ingatlan birtokát, mint a tulajdonjog folyományát követelni, de ezen jog meg nem illetheti, ha ellene a per során tulajdonjogának rosszhiszeműsége bizonyittatik. Már pedig a tanuk vallják, hogy felperes jogelőde T. I. alperes ingatlanra vezetett bírói árverés idejéhez alperesnél mint béresgazda, szolgai alkalmazásban állott, hogy az ingatlant alperes, mint gazdája megbízásából, ennek nevében és részére kiárverelte, a vételárt gazdája pénzéből, kellő meghatalmazás hiányából, tehát alaki okokból, az utolsó pillanatban az alperes helyett egyelőre a saját neve alatt helyezte letétbe, hogy az ingatlan az alperes birtokában és haszonélvezetében áll, mint ilyen, a felperes jogelőde részéről az alperes javára műveltetett, azt T. I. saját javára sohasem használta s ezt felperesnek, mint az ingatlan tőszomszedjának is tudnia kellett, de ezenfelül az árverési iratokból megállapítható, hogy a felperes maga is mint