Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Magánjogi Döntvénytár. 1 53 árverelő az árverésnél részt vett s tudta, hogy T. I. az ingatlant az alperes nevében s 970 K vételárban kiárverelte. Miután ezekből nyilvánvaló, hogy a felperes az ingatlant jogelőde T. I.-től azon tudatban szerezte meg, hogy az annak birtokában sohasem állott, az az alperes használatában van s ő mint igénylő rosszhiszemű szerzőnél egyébnek nem tekinthető; miután pedig a nyilvánkönyvi bejegyzés is csupán a jóhiszemmel szerzett jogokat védi, ennélfogva felperest, ki a tulajdonjogot rosszhiszemüleg szerezte, keresetével elutasítani s alperes részére a tulajdonjogot megállapítani kellett. A pozsonyi kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja indokaiból és azért is, mert a V. a. adásvevési szerződésből is kitűnik, hogy felperes tudta, hogy az ingatlant az eladóként fellépő T. 1. nem birtokolja, hogy tehát azt az árverés óta nem a saját, hanem a szolgálatadója az alperes részére művelte meg; s igy felperes jól tudta, hogy az ingatlan nem T. I.-nek, hanem alperesnek képezi tulajdonát, minélfogva telekkönyvi tulajdonjog szerzése már ezért is rosszhiszeműnek veendő. (1906 nov. 7. 1716/906.) A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja indokaiból és azért is, mert az 1881 : XL. tcz. 174. §-a csak a végrehajtási eljárás szempontjából szabál)Ozza azt, hogy meghatalmazott állal történt árverési vétel esetében ki tekintendő vevőnek, s igy az árverési vevő és meghatalmazója közt fenforgó jogviszony s a köztük létesült megállapodások, s azok 3-ik személyekre való érvényességének megbirálásánál az általános magánjogi szabályok az irányadók, a jelen esetben pedig midőn bizonyítást nyert az, hogy az árverési vevő az ingatlant alperes megbízásából annak részére vette, azt neki azonnal átadta s a nyilvánkönyvi átíratásra is kötelezettséget vállalt, és hogy erről a felperes is tudomással birt, a magánjog szabályai szerint helyesen állapíttatott meg, hogy alperes az ingatlan jogszerű tulajdonosa és vele szemben felperes jóhiszemű szerzőnek nem tekinthető. * * — Nem jóhiszemű a szerzés, ha a szerző ugyanazon községben lakván, melyben az ingatlan fekszik, a tényleges birtokállapotról meggyőződést szerezni elmulasztja. Dtár III. f. XXIII. 120. — Ellenkező : Ha az árverési jegyzőkönyben ki is van tüntetve, hogy az aki az ingatlant megvette, más nevében vette azt meg, de az 1881 : LX. tcz. 174. §-a be nem tartatik és a tulajdonjog e megbízott nevére történt bekebelezésének kiigazítása éveken át nem kéretik, joggal és jóhiszeműen tartandó a megbízott az ingatlan tulajdonosának. Dtár III. f. XXIII. 170. — Az a körülmény, hogy a kereseti ingatlant alperes birja, még ha felperesnek erről tudomása volt is az árverési vételnél, felperes rosszhiszeműségét egymagában meg nem állapítja. Dtár IV. f. I. 82. 83.