Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Magánjogi Döntvénytár. 437 kérdésében lehet irányadó, (Curia 4127/906.) ellenben nem korlátozza a polgári bíróságot annak megállapításában, vájjon a büntető perben vádlottaknak jogellenes cselekvése a magánjog; szabályai szerint kártérítésre kötelez-e vagv sem? (hasonló kir. Curia 446/906. P. és 1907 június 11-én 5725. sz. a.), mert a magánjog szerint a jogellenes cselekmény fogalma sokkal tágabb körű lévén, mint a büntetendő cselekményé, a magánjogi beszámítás alá eső vétkesség köre is más, mint a büntetőjogié. Ebből pedig következik, hogy a polgári bíróság valamely bűncselekményből kifolyóan akkor is megállapíthatja a büntető bíróság által jogerősen tetteseknek kimondott személyeknek kártérítési kötelezettségét, ha a büntető bíróság, mint a jelen esetben is történt, a sértett fél halála s a tettesek büntetendő cselekménye közt oki összefüggést nem találván, nem állapította meg az elitélt tetteseknek kártérítési kötelességét az elhalt sértettnek ama hozzátartozóival szemben, akiket a törvény értelmében eltartani köteles volt. A kir. Curia azonban a per anyagának, az orvosszakértői véleményeknek s az igazságügyi orvosi tanács véleményének a sommás eljárási törvény mérlegelése utján nem jutott arra a meggyőződésre, hogy az alperesek által az elhalt N. I.-n elkövetett testi sértés N. í. halálának akár közvetett, akár közvetlen okozója lett volna. Mert az orvosszakértő véleménye csak nem látja kizártnak, hogy N. I. halála és a rajta esett testi sértés közt oki összefüggés vau, de kifejezetten kijelenti azt is, hogy N. I. halála régi, bár évek óta nem jelentkezett súlyos agybaja következtében a szóban forgó és önmagában semmiképp sem halálos testi sértés bekövetkezése nélkül is bármikor beállhatott volna. Mivel pedig ily körülmények közt az alperesek tette és N. I. halála közt oki összefüggést határozottan és biztosan megállapítani nem lehet, mivel tehát nem az alperesek jogellenes cselekménye okozta N. I. halálát, őket a felperesekkel szemben az ezek tartását pótló kártérítésben marasztalni nem lehet. * * : Nincs kizárva, hogy magánjogi kártérítés megítéltessék, ha a bűnvádi eljárásban más kárára vagyonátruházás állal elkövetettnek állított csalás vagy valamely büntethető cselekmény megállapítható nem volt, Dlár r. f. XXIV. 96., ha bűnvádi eljárás a Btk. 76. íj-ának alkalmazásával szüntettetik meg, Dtár III. f. XII. 38. — Az a körülmény, hogy a büntető bíróság a fenforgó körülményeket büntetőjogi szempontból miképen mérlegelte, nem akadályozza a bíróságot, hogy ugyanazokat a ténjkörülményeket polgári uton a kártérítési igény megállapítása tekintetéből vizsgálat, tárgyává tegye. Dlár III. f. XIV. 28., Magánjogi Dtár I. 186. — Jogellenes cseiekvényre, vagy vétkes mulasztásra alapított magánjogi igény érvényesítésénél a büntető bíróság Ítélete a polgári birót csupán a bűn-