Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Magánjogi Döntvénytár. 135 ftianem bántalmaztatása után pár hó múlva erőmüvi behatás következtében létrejött agytályog elgenyedése folytán elhalt, ugyde a per adataiból az is kiderül, hogy N. L-t mintegy 10 évvel — testi sérelmeztetését előzőleg — orrtövén és homlokcsontján egy ló megrúgta, s hogy az ő halálát okozó agytályog nem az 1899. évi november hó 19-iki csekélyebb jelentőségű 8—20 nap alatt gyógyuló homloksérelem, hanem egyenesen az orr- és homlokcsonton évekkel azelőtt ejtett erőmüvi hatás, pl. a lórugás következtében állott elő, mely agytályog a sértett fejében hosszú időn át eltokosodva lappangott; minthogy továbbá az orvosszakértők véleménye nem nyújt támpontot arra nézve, hogy az alperesek panaszolt bántalmazásával N. I.-nak 1900 május 15-én bekövetkezett halála okozati összefüggésben lenne, sőt az orvosi véleményen alapuló levezetések végeredményében annak lehetőségét is hangoztatják, hogy N. I. halála az alperesi bántalmazások nélkül is csak éppen ugy bekövetkezhetett volna, s igy alperesek ténykedése s a halál közt az okozati összefüggés megállapítható nem lévén, a kereset jogalapja megdőlt: ennélfogva felperest keresetével elutasítani kellett. (1907° január 3. 1019/907. sz.) A kassai kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, alperesek kártérítési kötelezettségét megállapítja. Indokok: A per adataiból megállapítható, hogy néhai N. I. 14—15 éves korában egy lónak az orrgyökre esett rúgása folytán koponyacsonthiányt szenvedett és agytályogot kapott, mely betegség a külső begyógyulás után bensőleg lappangott ugyan, de nem fosztotta meg őt további munkaképességétől, amennyiben a lórugás okozta betegségből való felgyógyulása után egész 1899 november 19-ig állandóan erős, munkaképes, és betegségben nem szenvedő férfi volt, aki családot is alapitolt és azt eltartotta. Megállapítható továbbá, hogy N. I. 1899 november 19-én alperesektől testi bántalmazásban részesülvén, ettől fogva egészségét elveszítette, epileptikus görcsökben szenvedett, szédült, fejét fájlalta, rendesen többé dolgozni nem tudott, vállalt szolgálatát elhagyni kényszerült, majd 1900 május 15-én agytályog okozta agykérlob után agyhüdésben elhalt. A kórházi bonczolásnál észleltek, a törvényszéki bonczolás adatai, ugy az igazságügyi orvosi tanács véleménye is megállapították a régebbi súlyosabb természetű koponyatörést, s az ezzel fellépett agytályog létezését, valamint az ujabb és a homlokon szenvedett erőmüvi hatás nyomait, és habár kizárólag nem az utóbbi sérülést véleményezték is a halál okául, azonban a szakértők nem tartották kizártnak azt, sőt az igazságügyi orvosi ta-