Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Magánjog i Dönt vén ytá r. A felperes az 1903 október 1 -élői 1906 deezemberig bezárólag esedékessé vált, azaz 39 hónapra járó s egyenkint 16 K 4 f-t levő részletek összegét követeli. Az alperes a letiltás folytán 1903 október 7-én kelt A) a. levelében felperest arról értesítette ugyan, hogy javára 1903 október 1-től kezdve a végrehajtást szenvedőnek havi fizetéséből 16 K 4 f-t le fog vonni, azonban e levélben nem tett oly nyilatkozatot, hogy e levonást, még ha az a törvénynyel, vagy szabályokkal ellenkezőnek bizonyulna is, teljesíteni fogja, vagy hogy az említett havi részletnek a felperes kezéhez juttatására kötelezettséget vállal, s ennélfogva a levelet a felebbezési bíróság helyesen értelmezte akkép, hogy az oly feltevésben megirt értesítés volt, hogy az ott kilátásba helyezett levonás a törvénynek és szabályoknak megfelel, de egyébként a levél más, önnálló. a törvényen alapulón túlterjedő kötelezettséget alperesre nem hárított, havi részleteknek a felperes kezébe szolgáltatása ellen tiltakozott, s hogy tiltakozása folytán történt az, hogy alperes a fizetéséből 1903 október T-től 1904 augusztus l-ig a felperesnek leendő kiszolgáltatás szándékával levont 16 K 4 l-es részleteket P.-nak kiadta. Alaptalanok tehát felperesnek az A) a. levél téves értelmezésére, valamint arra vonatkozó panaszai, hogy alperes a kérdéses havi részleteket P. beleegyezése folytán köteles volt volna felperesnek kiadni, és helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi felfogása, hogy alperes a kereseti követelés megfizetésére csak annyiban kötelezhető, amennyiben azok a levonások, melyeket alperes, az alkalmazottjának fizetését letiltott végrehajtatóval szemben jogszerűen megtehet, a kérdéses 16 K 4 f-es havi részleteket fel nem emésztették. Ama kérdésre nézve, hogy az alperes a végrehajtatóval szemben mily levonásokat tehet, a kir. ítélőtáblának jogi álláspontja következő: A jelen perben alperes P. havi fizetéséből a neki nyújtóit fizetési előlegek lejében, továbbá adó, bélyegdij, nyugdíjjárulék, betegsegélyző pénztárhoz való járulék czimén tett levonásokat a végrehajtatóval szemben kívánja érvényesíteni. Azonban ez utóbbi négy czimen tett levonásoknak a végrehajtatóval szemben való érvényesítését a törvény meg nem engedi. Ugyanis a végrehajtási törvény 54. §-a akkép intézkedik, hogy az olt emiitett alkalmazottak fizetésének V3-ada végrehajtás utján lefoglalható, s minthogy a szóban forgó czimeken való levonás joga nem végrehajtáson alapszik, a törvényt nem lehet ugy értelmezni, hogy az e czimeken való levonások a lefoglalt fizetésnek abból az 1 3-adából, mely végrehajtási uton érvénye-