Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Magánjogi Döntvénytár. sitelt követelések kielégítésére van szánva, teljesítendő!, és oly gyakorlatot, mely szerint a szolgálatadók a szolgálati alkalmazás Természetéből folyó kérdéses terheket, a fizetésnek lefoglalható 1 3-ából vonnák le, jogszerűnek tartani annál kevésbbé lehet, mivel az ilyen gyakorlat annyit jelentene, hogy a fizetésből bizonyos levonások tétele után fennmaradó különbözetnek Vs-ada foglalható le végrehajtás utján, holott a törvény lefoglalhatónak a fizetés Vs-át, nem pedig a fizetésből bizonyos levonások után fennmaradó különbözet V3-át jelenti ki. Továbbá a végrehajtási törvény idézett szakasza csupán a végrehajtási uton való jogszerzés szempontjából állit fel korlátozást, de sem ez a szakasz, sem valamely más törvényhely korlátozást oly szempontból fel nem állit, hogy a fizetésnek le nem foglalható 7s része, illetőleg lefoglalhatatlannak nyilvánított 800 frt-os része, köztartozások czimén, valamint egyéb oly czimeken való levonások által sem csorbítható, melyek mint a nyugdíjjárulék, s a betegsegélyzőpénztár járulék czimen teljesíttettek, az alkalmazottal szemben tulajdonkép levonás jellegével nem is bírnak, mert neki utólag nyugdíj, vagy betegségben való segélyezés alakjában kiadatnak, s melyek levonhatásának a fizetés lefoglalt részéből való megengedése azokat, kiknek fizetése le van foglalva, kedvezőbb helyzetbe juttathatná, mint minőben vannak azok az alkalmazottak, kiknek fizetése lefoglalva nincs, de az itt szóban forgó czimeken való levonások által mégis kevesbedik. Ezek szerint tehát a kérdésben forgó czimeken a végrehajtatóval szemben levonásnak nincs helye, és az ily czimeken a végrehajtást szenvedőtől visszatartott összegek annak meghatározásánál, hogy a végrehajtató kielégítésére fordítandó 73-adnak összege mennyire rug, figyelmen kívül hagyandók. Másként áll a dolog azokra a fizetési előlegekre nézve, melyeket a szolgálatadó az alkalmazottnak a fizetés lefoglalása előtt kiadott. Mert a fizetés előlegezése egyértelmű a fizetésnek lejárat előli való kiadásával, amig tehát az adott előleg, az esedékessé váló fizetési részleteknek visszatartása utján törlesztést nem nyer, addig a fizetésre vezetett letiltásnak nincs is tárgya; azonban valamint az előlegadás nem a fizetés valamely hányadára vagy részére, hanem annak egészére nézve történik, épugy nincs helye annak sem, hogy a visszatérítés az esedékessé váló fizetésnek valamely hányadára vagy részére szorittassék, következéskép a szolgálatadó nincs jogosiWa arra, hogy az adott előleget a fizetésnek lefoglalt V3-ad részéből való levonás utján, hanem arra van jogosítva, hogy az esedékes fizetés egészéből való levonás utján visszatartsa. A kifejtettekből következik, hogy a felebbezési bíróság dön-