Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Magánjogi Dönt vény tár. 109' S. W. herczegnő örökösi minősége magyar bíróság által elismerve nincs, s igy a törvényes örökösök nem zárhatók el attól, hogy a hagyatékhoz tartozó tárgyak pótleltározását s azoknak a hagyatékba való vonását kérhessék : ennélfogva tekintettel arra, hogy alperes azt, hogy a kérdéses tárgyak tulajdonát a kérdéses végrendeleti örököstől megszerezte volna, aki azoknak a birtokában nem is volt, nem is bizonyította, az alperesnek csak az a védekezése birhat döntő sulylyal, hogy a leltár C. 2—4. t. a. ingók az örökhagyó hagyatékához nem tartozhatnak, mivel azokat még életében az alperesi kincstár által tentartott m. kir. Zeneakadémiának ajándékozta. P. és H. tanuk vallomása alapján azt kell bizonyítottnak elfogadni, hogy a 3. t. a. pianino még örökhagyó életében, mint annak ajándéka lett a leltárba felvéve, ez a tárgy tehát örökhagyó hagyatékához nem tartozhalik. De bizonyítottnak lehet elfogadni a 2. t. a. pianinóra is. mert ez a pianino az örökhagyó tudomásával a tantermekben lett használva, és meg kell állapítani, hogy ennek tulajdonáról az akadémia javára az örökhagyó lemondott. A 4. t. a -ra pedig bizonyítást nyert az, hogy azt báró A.-tól vette át az akadémia ; ennek a szerzésnek vélelmezendő jóhiszeműsége mellett azt a felperesek visszakövetelni nem jogosultak. Az igényelt tárgyak tehát a hagyatékhoz nem tartozván, a keresetet el kellett utasítani. (1906 decz. 9. 4478/906.) A kir. Ouria: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja indokaiból és azért; mert a dolog birtokosa melleit az érvényes czim jogszerű vélelme áll s a birtokos annak kimutatására nem kötelezhető ; a perben bizonyított azon tényállással szemben tehát, hogy a leltárban C. 2. és 3. a. felvett pianinók még néhai L. F. életében a m. kir. Zeneakadémia birtokába kerültek, továbbá hogy 4. a. pianino felett a Zeneakadémia felettes hatósága a m. kir. vallás és közokt. miniszter rendelkezett s hogy e tárgyak több mint 20 év óta alperes békés birtokában vannak, a felpereseket terhelte a bizonyítási kötelezettség arra, hogy e tárgyakra L. F. tulajdonjoga az alperes birtoklása daczára fentartatott, azt azonban felperesek nem bizonyították; mert továbbá a Zeneakadémia igazgatójának a leltárban foglalt beismerése az. alperesre nézve, akinek vagyoni érdekei képviseletére nincs jogosítva, kötelező joghatálylyal nem bír, de különben is az 1894 : XVI. tcz. 47. §-a szerint valamely vagyontárgynak a leltárba felvétele annak a hagyatékhoz való tartozandóságát nem bizonyítja. = V. ö. Dtár aj f. VIII. 55., uj f. XXII. 113.