Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Magánjogi Döntvénytár. 7!) zottól, hogy követelésének kielégítését az ajándék tárgyát képező vagyonból tűrje. Ez a megtámadási jog megilleti a hitelezőt az ellen is, kire a megajándékozott az ajándék tárgyát képező vagyont a kielégítési alap elvonásával ingyenes vagy a vagyon értékével arányban nem álló visszteher mellett átruházta. (Owia 1907 deczember 17. 67/907. sz. a. A Curia VIII. tanácsának elvi jelentőségű határozata.) A kir. Curia: A másodbiróság itélelét helybenhagyja. Indokok : A jelen perben alkalmazandó osztr. polg. törvénykönyv egyedül a 953.-§-a esetében adja meg a jogot a hitelezőnek, hogy az adósa által tett vagyon elidegenítés érvényét keresettel megtámadhassa; amidőn t. i. az adós vagyonát elajándékozza, s ez által hitelezőjétől a kielégítési alapot elvonja, mely esetben a hitelező követelheti a megajándékozottól, hogy követelésének kielégítését az ajándék tárgyát képező vagyonból tűrje. E szerint és tekintettel arra, hogy a perben az nyert bizonyítást, hogy felperesnek adósa az 1. r. alperes ingatlanait nejének, a 2. r. alperesnek, ellenérték nélkül adta tulajdonába, tehát őt azokkal megajándékozta : kétséget nem szenved, hogy felperes az ajándékozáskor már fennállott követelésének az ajándékozott vagyonból való kielégítésének tűrését, a 2. r. alperestől, mint megajándékozottól követelni jogosult. Az a további kérdés vár még megoldásra, hogy felperes a fennebb emiitett kielégítési jogát érvényesitheti-e a 3—5. r. alperesekkel szemben is, akikre az ingatlanok tulajdonát nem közvetlen felperesnek az adósa, hanem ennek megajándékozottja, a 2. r. alperes ruházta át, s akik már azok tulajdonosai is ? Ezen kérdés megoldásánál mindenekelőtt felperes követelésének a jogi természete volt megvizsgálandó, amelynek eredeti jogalanyában annyiban változás íörtént, hogy felperes a 2. r. alperestől, mint adósának a megajándékozottjától, követelésének nem a megfizetését követelheti, ahogy azt adósától, az l. r. alperestől tehette, hanem csak azt követelhette, hogy a 2. r. alperes tűrje, miszerint felperes követelését az ajándékból kapott vagyonból kielégíthesse. E tekintetben tehát a 2. r. alperes ily értelemben a felperesnek adósává vált s ezt a kötelezettségét sértette meg ő azáltal hogy az ajándékba kapott vagyont a 3—5. r. alperesekre átruházta s ezáltal a kielégítési alapot a felperestől ő is elvonta.