Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

80 Magánjogi Döntvénytár. Ezek szerint teliát 2. r. alperes is jogilag felperes adósának lévén tekintendő, az általa a 3—5. r. alperesekre történt vagyon átruházást, amenn)iben az ajándékozást képez, felperes az osztrák polgári törvénykönyv 953. §-a értelmében érvényességében megtámadni jogosult. Az utóbb nevezett alperesek tagadják ugyan, hogy ők az ingatlanokat anyjuktól, 2. r. alperestől ajándékba kapták, sőt bizonyították is, hogy ők azok vételárában anyjuknak 840 K-t fizettek. Ez a vételár azonban az ingatlanok valódi értékével arányban nem áll, mert azok a szakértői becsű szerint az átruházás idejében 3957 K becsértékkel bírtak, alperesek e szerint azokban 3147 K értéket kaptak ingyen, ezzel az értékkel tehát ők is megajándékozottaknak tekintendők. Ez az érték pedig felperes követelését meghaladván, a fennebbiek szerint a 3—5. r. alperesek is annak tűrésére voltak kötelezendők, hogy a tulajdonukba jutott ingatlanokból felperes követelését végrehajtás utján kielégíthesse. A másodbiróság ítélete az itt s az abban felhozott s az elsőbiróság ítéletéből átvett ezeknek ellent nem mondó indokokból hagyatott helyben. * * == Állandó birói gyakorlat, hogy a hitelező az 6 megkárosítására szolgáló ajándékozást megtámadhatja, és követelését adósától való behajthatatlanság esetén a megajándékozott ellen érvén\esitheti. Dtár r. f. XIV. 147., r. f. XVI. 66., uj f. VII. 128., uj. f. VIII. 150., uj f. XII. 37., 87., uj f. XXI. 10., uj f. XXIV. 365., uj f. XXV. 63. uj f. XXV11I. 305, uj f. XXX. 61., uj f XXXII. 75., uj f. XXII. 75., uj f. XXXVII. 48., uj f. XL 60., 111. f. I. 16., 111, f. III. 86, III. f. IV. 15-2, III. f. VII. 14, III. f. XI. 5, 57, 111. f. XII. 38, 97.; III. f. XVII. 87, III. f. XXI. 179, III. f. XXU. 90.. III, f. XXV. 101., III. f. XXVI. 77., 83., III. f. XXVII. 105, IV. f. II. 212, IV. f. VI. 224. M. Valamely közigazgatási határozat alapján, bár birói utón elrendelt végrehajtás ellen végrehajtás megszüntetési kereset az 1881: LX. tcz. 30.§-a alapján a bíróság előtt meg nem indítható. (Curia 1908 január 24. 3331/907. sz. a. — A Curia VI. tanácsának elvi jelentőségű határozata.) A kir. Curia: Mindkét alsófoku biróság ítéletét a megelőző egész eljárással együtt az 1881 : L1X. tcz. 39. §-ának b) pontja, továbbá az 1881 : LIX. tcz. 43. §-ában felhívott 40. § a alapján