Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

66 Magánjogi Döntvénytár. dokoknál fogva, valamint saját vonatkozó indokolása alapján abban a rendelkezésében, amely szerint az örökhagyó végrendeletét érvénytelennek mondotta ki, s felperest azzal a kereseti kérelmével, hogy a kapos-ujlaki 179. sz. tjkv.-ben az örökhagyó nevén felvett 197/b. hr. számú ingatlan s a leltározott marhák fele végrendeleti örökösödés jogezimén javára megítéltessék és amely szerint felperest arra kötelezte, hogy az alpereseket, mint az örökhagyó leszármazó örököseit az ingatlan hagyatékot képező eme fele részének közös birtokába bocsássa s e fele résznek 1904. évi november hó 30-tól járó évi 15 K elvont hasznát, valamint a marhák értékének felét az alpereseknek megfizesse, a marhákra vonatkozóan mindazonáltal a másodbirói Ítélet helyes megállapítása szerint azzal a változtatással, hogy a marhák száma három darabot, s azok értéke 260 K-t s ehhez képest a felperes által a marhák fele értéke fejében az alpereseknek fizetendő összeg 130 K-t tesz. A másodbiróság ítéletének felebbezett az a rendelkezése azonban, amely szerint felperest közszerzemény iránti kereseti kérelmével elutasította, megváltoztatandó s az elsőbiróság ítéletének a felperes közszerzeményi jogát megállapító rendelkezése volt a már fentebb jelzett és indokolt változtatással helybenhagyandó, mert alperesek beismerték, hogy a kapos-ujlaki 179. sz. tjkv.-ben felvett ingatlan, valamint a három darab 260 K értékű marha a felperes és az örökhagyó közt fennállolt házasság tartama alatt szereztettek, e szerint azoknak fele része közszerzemény jogezimén az 1840: VIII. tcz. 8. §-a értelmében a felperest, mint örökhagyó hitvestársát tulajdonul megilleti. Nem bír alappal alpereseknek az a kifogása, hogy az örökhagyó felperest közszerzeményi igényére nézve az E) alatti ajándékozási szerződéssel reá átruházott ingatlanokkal és ingóságokkal kielégítette, mert ezek a vagyontárgyak az átruházás folytán a felperes külön vagyonává váltak s mert az ajándékul adott vagyon a közszerzemény kielégítésére csak abban az esetben számitható a hitveslárs terhére, ha az ajándékozási szerződésben az iránt kifejezett rendelkezés foglaltatik, vagy ha az ajándékozónak az a czélzata, hogy az ajándék tárgya a közszerzemény kielégítéséül beszámittassék, a fenforgó körülményekből megállapítható, amint ezt a kir. Curia 4832/906. p. sz. a. hozott ítéletében is kimondotta; már pedig az E) alatti ajándékozási szerződésben oly kijelentés, hogy az örökhagyó az ajándékozás által a felperest közszerzeményre nézve kielégíteni kívánta volna, nem foglaltatik s az örökhagyónak ily czélzata a per körülményeiből sem állapitható meg, sőt az E) alatti szerződésből éppen az ellenkező tűnik ki, mert annak tartalma szerint az örökhagyó