Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)
Magánjogi Döntvénytár. (57 az ajándékozást azzal indokolta, hogy alpereseket örökrészükre nézve már kielégítette. = A házasság tartama alatt közszerzemény ezimén történt vagyonátruházás nem tekinthető ajándékozásnak. Dtár uj. f. XXXI. 37., hol a birói gyakorlat is össze vau állítva. — A házasság tartama alatti szerzemény közszerzemény, ha nem bizonyiltatnak oly körülmények, melyek folytán az az egyik házastárs kizárólagos szerzeményének lenne tekintendő. Az a körülmény, hogy a közszerzeményi ingatlan a férj beleegyezésével kizárólag a nő nevére Íratott, nem bizonyítja azt, hogy a férj annak fele részét a nőnek ajándékozta. Dtár uj f. XXXVIII. 99. — A férj nem mutatta ki, hogy a házasság alatt neje nevére irt ingatlanrész vételárát és az építkezéssel járó költségeket a házasság előtt megvolt törzsvagyonából fizette ki; amennyiben pedig azokat a közszerzeményből fedezte, azok felét ajándék ezimén és érdemetlenség okából vissza nem követelheti. Dtár 111. f. XXVI. 1^24. 41. A végleges nőtaríás jogi természetében rejlik, hogy az arra vonatkozó igény, magában a házassági bontó perben kerüljön megvitatás, birói mérlegelés és döntés alá, amikor a biró abban a helyzetben van, hogy a végleges nőtartás összegének meghatározásánál irányadóul szolgáló körülményeket kiderítse és megállapítsa. A nem vétkes nő végleges nötartási igényét a bontóperen kivül csak abban az esetben érvényesítheti, ha azt már a házassági bontóperben előterjesztette, de annak a pernek bírája a vétkes férjet a tartás alól csakis azért mentette fel, mert a nem vétkes nőnek a házasság felbontásakor saját eltartására elegendő jövedelme volt, avagy a vétkes férjnek vagyoni viszonyainál fogva a nem vétkes nő részére tartást vagy éppen nem, vagy pedig a szükségesnél csekélyebb mértékben állapított meg, utóbb azonban a nő a házasság felbontásakor létezett jövedelmétől önhibáján kivül elesett, ellenben a férjnek vagyoni helyzete időközben javult. (Ouria 1907 decz. 12. 6180/907. sz. a. — A kir. Curia III. tanácsának elvi jelentőségű határozata.) 5*
