Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

Magánjogi Döntvénytár. 45 értelmében azon esetben, ha az írásbeli magánvégrendeletet egész terjedelmében nem a végrendelkező önkezűleg irta és irta alá, a tanuk közül legalább kettőnek irni és olvasni kell tudni. A dolog természetéből s a törvény eme rendelkezésének czéljábót következik, hogy ezzel a kellékkel csak az a tanú birhat, ki a végrendelet nyelvét érti; viszont irni és olvasni tudó tanúnak csak azt a tanút lehet tekinteni, aki azt, amit ir és olvas, megérti ; vagyis aki az okirat nyelvét ugy szó, mint írásban abban a mértékben bírja, hogy annak tartalmát saját közvetlen észleletéből képes megállapítani, mert az irni és olvasni tudó tanú csakis azon esetben képes a végrendelet alkotásakor igazolni magán a végrendeleti okiraton azt, hogy az okirat az örökhagyó kijelentett végakaratát tartalmazza. Örökhagyó végrendelete tehát az id. §. értelmében érvényesnek csak azon esetben lenne tekinthető, ha az alkalmazott végrendeleti tanuk közül legalább kettő magyarul irni és olvasni tudna. Nem vitás, hogy Sz. K. a végrendelet irója a magyar nyelvet szóban és Írásban birja, viszont az, hogy P. K. és U. GY. ezt a nyelvet nem értik, saját vallomásukból állapitható meg. Igaz ugyan, hogy Sz. I. végrendeleti tanú elsőizbeni kihallgatásakor azt vallotta, hogy magyarul ir és olvas, ámde ebbeli vallomását lerontja ujabbi tanuhallgatása alkalmával a bíróság által megállapított az a tény, hogy ez a tanú a végrendelet felolvasása után annak tartalmát csak egyes részeiben volt képes felfogni, amint utóbb maga is beismerte, hogy annak tartalmát a végrendelet magyar szövegéből meg nem állapithatja. Eszerint örökhagyó végrendelete az id. tcz. 4. §, megszabott alaki kellékeket nélkülözvén, azt mindkét alsóbiróság Ítéletének a rendelkező rész értelmébeni megváltoztatásával érvénytelennek kellett nyilvánítani, stb. 25. Az olyan keresetre, amely a házasság megkötésének reményében és feltétele alatt már adott teljesítmény hatálytalanítását és az előbbi jog állapot visszaállítását a feltétel be nem következése okából szorgalmazza, az 1894 : XXXI. tcz. 2. §-a nem alkalmazható. (Curia 1906 deczember 29. 7427/905. sz. a. I. p. t.) A brassói kir. törvényszék: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes azon alapon kéri a felek közt 1904