Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

10 Magánjogi Döntvénytár örökliag\ó az 1870:XVI. tcz. 16., 17. ^-ainak mindenben megfelelő szóbeli végrendelettel egész vagyonát 1. r. alperesnek hagyta; minthogy továbbá nem nyert bizonyítást felperes azon állítása, hogy örökhagyó a végrendelkezéskor már nem birt ép elmével, s alaptalan a felperes azon kifogása is, hogy a végrendelkezéskor 18-ik életévét még be nem töltötte, és hogy ennélfogva csak közvégrendeletet tehetett volna, alaptalan pedig ez a kifogás azért, mert örökhagyó elhalálozásakor már 18 éves és 4 hónapos volt, s minthogy szóbeli végrendeletét halála előtt 4—6 héttel alkotta meg, kétségtelen, hogy örökhagyó a végrendelkezéskor is már meghaladta 18-ik életévét: ezek alapján a felperest a szóbeli végrendelet érvénytelenítése, törvényes öröklési jog megállapítása, stb. iránti keresetével elutasítani kellett. (1905 febr. 18. 1765/905. sz. a.) A temesvári kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. (1905 április 26. 1077/905. sz. a.) A kir. Ouria: A kir. tábla ítéletét helybenhagyja. Indokok: K. és Sz. tanuk bizonyították, hogy örökhagyó végakaratának szóbeli előadása előtt kijelentette, hogy szóbeli végrendeletet kíván tenni; P. és V. tanuk nem emlékeznek ugyan az örökhagyó eme nyilatkozatára, ezzel azonban az előbbi két tanú vallomása egyáltalán meg nem czáfoltatott s ekép az érintett nyilatkozat megtétele bizonyítottnak tekintendő. Minthogy pedig ezen alaki kellék tekintetében a szóbeli végrendelet érvényességéhez csak az szükséges, hogy az örökhagyó kijelentse, mikép nyilatkozatát szóbeli végrendeletnek kívánja tekinteni, kétségtelen, hogy a szóbeli végrendelet érvényességére nem lehet befolyással az, hogy az örökhagyó végakaratának élőszóval történt előadása után ismételten nem jelentette ki azt, hogy tett nyilatkozatát szóbeli végrendeletének kívánja tekinteni, minélfogva a kir. tábla Ítéletét ezen okokból és a benne felhívott indokoknál fogva helybenhagyni kellelt. * * - Dtár u. f. XXXI. 90. szerint, nem szükséges a végrendelet szó használata, hanem elegendő, ha kétségtelenül kitűnik, hogy végrendelkező vagyonáról halál esetére kíván intézkedni; ugyanígy Dtár u. f. III. 75.; hogy a fönforgó viszonyok által pótoltnak tekinthető az a körülmény, hogy a végrendelkező kifejezetten nem jelentette ki, hogy szóbeli végrendeletet akar tenni, 1. Dtár III. f. XV. k. 38.; ezzel ellenkezőleg határozott kijelentést kiván meg Dtár III. f. XVI. 432.