Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

68 Magánjogi Döntvénytár. ségnek mint szerződő félnek annál inkább részt kellett vennír mert a helység kassájának terhére a lakosok körül sem a colonicális sessio birtokosai, sem a házi zsellérek, sem a reformata communitás kötelezettséget nem vállalt és mert az A) a. záradékában az azt kiállítók az 1—5. pont alatti szolgáltatásokért in solidum vállaltak kötelezettséget, tehát maga az okiratot aláirt biró által képviselt helység is. Az pedig, hogy az A) alattiban a colonicalis sessio birtokosok és a házi zsellérek külön is fel vannak említve, csak abban leli magyarázatát, hogy ezek voltak az akkori úrbéres községnek munkaszervei, akik közül a községet terhelő kötelezettségeknek azt a nemét, amely igás munkával volt betöltendő, az ilyennel rendelkező telkes gazdák, a kézi munkával végzendőket pedig a község zsellér lakosai voltak hivatva teljesíteni. Az elsőbiróság ítéletét tehát a fentebbieknél s az elsőbiróságnak azokkal nem ellenkező egyéb indokainál fogva helyben kellett hagyni. (1905 május 31. 1516/1905.) A kir. Chiria: Mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja éskimondja, hogy oly jogviszony, amelynél fogva felperes község, kötelezve volna a tótfalui plébániai javadalomhoz tartozó fél úrbéri telki állományt megmunkálni és terményeit behordani fenn nem áll. A per és felebbezési költségeket a kir. Curia a peres felek között kölcsönösen megszünteti stb. Indokok: Eltekintve attól, hogy az alperesi igény alapját képező 1804. évi szerződésben Tótfalu helység colonicalis sessiobirtokosai és házi zsellérei ajánlották fel a plébános javadalmazásához tartozó fél úrbéri teleknek megmunkálását és terményeinek behordását és hogy ebben a magánjogi szerződésesviszonyban a mai politikai község a volt úrbéres jobbágyok és zsellérek jogutódának nem tekinthető, az alsóbiróságok ítéleteinek megváltoztatásával a felperesi keresetnek helyt kellett adni főleg; azért, mert felperes község határozottan tagadván azt, hogy a kérdéses 1804. évi szerződés alapján az abban körülirt szolgáltatásokat valaha teljesítette volna s ezen az alapon az alperes által érvényesíteni kívánt jogot elévültnek vitatván, az alperesnek, állott kötelességében bizonyítani azt, hogy a felperes község a szerződésben körülirt szolgáltatásokat az elévülési időn belül teljesítette, illetve a szerződésből eredő kötelezettségének fennállását az elévülési időn belül elismerte; erre nézve azonban alperes semmi bizonyítékot fel nem hozott. Nem képez a kötelezettség elismerésére bizonyítékot azr hogy az 1896. évi lelkészi kongrua összeírása alkalmával felperes község elöljárói a tahitótfalui plébános kongrua kimutatá-