Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

Magánjogi Döntvénytár. az esetben foghatna helyet, ha akár a szolgáltatott bizonyíté­kokból, akár a fenforgott körülményekből az volna megállapít­ható, hogy a község, mint ilyen, a canonica visitatio alkalmával a maga terhére kötelezettségeket vállalni nem is kivánt, hanem a canonica visitatio alkalmával akár mint a római katholikus hí­vek egyetemének, akár a volt úrbéreseknek képviselője járt el. De ez utóbbi feltevések elfogadására sem magában a canonica visitationalis jegyzőkönyvben adat elő nem fordul, sem ily irány­ban a bizonyítás felperes község részéről meg nem kiséreltetett, minélfogva az 1829. év icanonica visitationalis jegyzőkönyvben ki­fejtett communitás alatt csupán a lakosság egyeteme, tehát a mai értelemben vett község értendő annyival inkább, mert a 13. és 14. •/. a. hiteles másolatban bemutatott canonica visitatio jegyzőkönyvben a colonicalis sessio birtokosai és a ref. commu­nitás egyes pontokban kifejezetten fel van tüntetve, tehát ezen communitások közt maguk az okmányok is megkülönböztetést tesznek és a canonica visitatio jegyzőkönyvekben nyilvánvaló szer­kezeti gondosság kizárja annak feltevését, hogy az 1829. jegy­zőkönyvben 4. pont a. felvett kötelezettségnél, ha,a communitás nem a községre vonatkoznék, annak tüzetesebb megjelölése csu­pán elnézésből mellőztetett. Nincs súlya annak, hogy ezek a szolgáltatások a községi számadásokban elő nem fordulnak, mert ezek a szolgáltatások nem pénzben, hanem természetben teljesit­tetvén, azok a községi számadásokban elszámolás tárgyát sem képezhették. Nem áll meg felperesnek az elévülésre támasztott kereseti jogczime sem, mert az elévülés megállapítására nem alkalmas annak bizonyítása, hogy egyes lelkészek a szóban forgó szolgáltatásokat nem követelték, mert ezek csupán a saját nevük­ben voltak jogosítva az őket megillető jogról lemondani és ebből magára az illető egyházra nézve hátrányos következtetés le nem vonható. A bizonyítás tárgyai tehát e részben csakis oly tények lehetnek, amelyek szerint magának az egyháznak illetve az azt képviselő egyházi főhatóságnak oka és alkalma lett volna a kér­déses szolgáltatásokat érvényesíteni, ezt azonban az elévülési időn belül megtenni elmulasztotta. Azonban felperes ily irányú bizonyítást nem kísérelt meg. Minthogy az előadottak szerint a községnek a közigazgatási hatóság által történt köteleztetésének jogalapja, a jelen esetben a canonica visitatio ellen felhozott felperesi érvek sikerrel nem érvényesíthetők s minthogy a ca­nonica visitatiok joghatályát sem törvény, sem birói gyakorlat meg nem szüntette, sőt mindenben fentartotta, ugyanazért fel­peres község kötelezettségének vitássá tett jogalapját ez idő sze­rint is fennállónak elismerni és felperest keresetével elutasítani kellett. (1904 decz. 31. 1482/905.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom